Egy szeretett személy elvesztése mélyreható hatással lehet az emberre: az alvási szokásoktól kezdve az étvágyig mindent befolyásolhat. Most kutatók azt állítják, hogy hasonló viselkedésbeli változásokat találtak azoknál kutyáknál is, akik elveszítették a társukat.
Dr. Federica Pirrone, a Milánói Egyetem munkatársa és a tanulmány egyik szerzője elmondta a Guardiannak: „A kutyák rendkívül érzelmes állatok, nagyon szoros köteléket alakítanak ki a csoport tagjaival. Ez azt jelenti, hogy nagyon megviselheti őket, ha valamelyikük meghal és erőfeszítéseket kell tenni annak érdekében, hogy segítsünk nekik megbirkózni ezzel”.
A gyász kifejezése nem csak az emberre jellemző: az emberszabású majmok, delfinek, elefántok és madarak is azok közé a fajok közé tartoznak, amelyekről megfigyelték, hogy részt vesznek a halál körüli rituálékban, és úgy tűnik, gyászolnak.
A Scientific Reports című folyóiratban Pirrone és munkatársai leírják, hogyan elemezték 426 olasz felnőtt válaszait, akik online kitöltöttek egy „gyászoló kutya-kérdőívet”, hogy megvizsgálják, hogyan élik meg a kutyák a veszteséget. A résztvevők mindegyike átélte valamelyik kutyája elvesztését, miközben legalább egy másik kutya még életben volt: a kérdőív a tulajdonos és a túlélő kutyák viselkedését és érzelmeit vizsgálta a haláleset után. Az eredményekből kiderült, hogy a tulajdonosok 86%-a állította, hogy túlélő kutya viselkedésbeli változásokat mutatott a háztartásban élő másik kutyus halála után.
„Összességében a kutyák a beszámolók szerint kevesebbet játszottak és ettek, többet aludtak és jobban keresték a gazdák figyelmét.” – magyarázta a kutató. Pirrone azt is elmondta, hogy úgy tűnik, az eredményeket nem befolyásolta a tulajdonos és kutyája közötti kötődés szintje.
A kutyusok viselkedésbeli változásaira több lehetséges magyarázat is van, például az, hogy a halál megzavarhatta az együtt élő kutyák közös viselkedését.
„E hipotézis alátámasztására azt találtuk, hogy ha a kutyák életük során megosztották egymással az élelmet, a túlélő kutya az elvesztés után nagyobb valószínűséggel csökkentette tevékenységének szintjét és többet aludt” – írták a szerzők.
Az eredmények azt is kimutatták, hogy a viselkedésbeli változások erősebbek voltak azoknál a kutyáknál, amelyekről azt jelentették, hogy baráti kapcsolatban álltak az elpusztult állattal, vagy amelyik a szülőjük vagy utódjuk volt.
„Valószínűleg ez azt jelenti, hogy a túlélő kutya elvesztett egy kötődési figurát, aki biztonságot és védelmet nyújtott” – mondta Pirrone.
Az emberi érzelmek is szerepet játszhatnak: a túlélő kutyák félelemszintjének növekedése és a táplálékfogyasztás csökkenése összefüggésbe hozható volt a gazdák gyászolásával is.
„Ez azt jelenti, hogy úgynevezett érzelmi fertőzés vagy a félelem szociális átadása történhetett, ami a társas fajoknál gyakori a potenciálisan veszélyes körülményekkel való adaptív megküzdési stratégia részeként” – mondta Pirrone. A kutatócsoport szerint azonban a megállapítás összefügghet azzal is, hogy a tulajdonosok hogyan érzékelték a túlélő kutyák viselkedését vagy érzelmeit.
Pirrone szerint a kutyák esetében a „gyász” meghatározása, akárcsak a kisgyermekek esetében, nem egyértelmű.
„A kutyák érzelmi kötődéseket alakítanak ki, és ezért várható, hogy a háztartásukban élő társállat elvesztése olyan viselkedésbeli változásokat okoz, mint amilyeneket a tanulmányunkban rögzítettünk, amelyek átfedik azt, amit általában gyászként és gyászként értelmezünk” – mondta.
Fotó: iStock