Mostantól bármikor előfordulhat hasonló eset, a tó pedig tartósan ki is száradhat. A Velencei-tó tartósan alacsony vízállása és az elmúlt évtizedekben gyarapodó lágyiszapréteg mennyisége a jövőben egy tartós vízpótlási beavatkozást tesz szükségessé, különben szélsőséges esetben akár újra előfordulhat a tó átmeneti kiszáradása – egyebek mellett erre figyelmeztetnek a szakemberek.
Június 17-én, csütörtökön virradóra több ponton kisebb mértékű halpusztulás kezdődött a Velencei-tó területén, mely adataink alapján a szombati napon érte el a csúcspontját. A tapasztalt sajnálatos, de nem egyedi jelenségről számos lakossági bejelentés érkezett a MOHOSZ felé a tóért aggódó horgász- és nem horgásztársaktól egyaránt; majd kialakult egy hatékony helyi összefogás a károk és különösen azok esetleges negatív turisztikai következményeinek enyhítése céljából
– áll a közleményben.
Mint ismert, a kirendeltség a jelenséget észlelve azonnal megkezdte munkatársaival és a horgászszervezet önkénteseivel az elhullott halak begyűjtését és azonosítását, kapcsoltan a helyi vízügyi igazgatósággal, valamint az Állatorvostudományi Egyetem halegészségügyi laborjával együttműködve a több pontos vízminőségi és halélettani mintavételezést.
Mivel a legfontosabb feladat a tetemek mielőbbi, folyamatos összegyűjtése és elszállítása volt, ennek elősegítésére és a további pusztulások megakadályozására a térségben példaértékű összefogás alakult ki a halgazdálkodásra jogosult horgászszövetség, a hatóságok, az önkormányzatok, a helyi horgászszervezetek és az egyéb civil, önkéntes szerveződések aktív részvételével.
A tóval keletkező probléma történetét legrészletesebben Homoródi Szabolcs közösségi oldalán tette közzé:
Mindenki összefogott
A Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság elrendelte vízminőség-védelmi készültséget és jelentős élőerőt vont be a védekezésbe, a Fejér Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság több nagyteljesítményű szivattyút adott, Velence Város Önkormányzata és több civil szervezete több ponton önkéntes munkát szervezett, de a helyi önkéntes tűzoltók is kivették a részüket a munkából, s többen magánszemélyként is önzetlenül segítettek.
Az eddigi adatok alapján az elpusztult és összegyűjtött halmennyiség még nem érte el a tó becsült halállományának 1%-át, de a látvány horgász szemmel különösen szívfájdító, s természetesen a fürdőzőknek sem kellemes – a vízminőségvédelmen túl ezért is folyamatos az elpusztult halak eltávolítása, ATEV telephelyre történő elszállítása.
Bizakodásra ad okot, hogy a hétfői észlelések alapján a tendencia már jelentősen javuló, s az időközben beérkezett újabb laboreredmények is megerősítették, hogy a halakkal a relatív oxigénhiány végzett, amiben döntő szerepet játszott a hirtelen felmelegedés és az annak hatására berobbanó algaállomány éjszakai oxigénfogyasztása, kapcsoltan a napkezdeti szélcsendes időjárás is. A mérgezés, valamint emberre veszélyes kórokozó jelenléte kizárható.
A víz minősége fürdési és vízisportok szempontjából jónak mondható, beavatkozást nem igényel.
Sajnos látnunk kell, hogy a tó tartósan és tendenciózusan alacsony vízállása és az elmúlt évtizedekben gyarapodó lágyiszapréteg mennyisége a jövőben egy tartós vízpótlási beavatkozás kidolgozása és kivitelezése, párhuzamosan egy átgondolt nádművelés irányába mutat, mert ezek hiányában szélsőséges esetben újra előfordulhat akár a tó – a történelemben már ismert – újabb, átmeneti kiszáradása is
– áll a Magyar Országos Horgász Szövetség közleményében.
Egy tartósan aszályos, hőhullámos nyári időszak esetén akár további halpusztulásra is számítani lehet. Ennek teljes megelőzése egy ilyen kiterjedésű vízterület esetében a jelen szakmai ismereteink és lehetőségeink szerint nem lehetséges, ugyanakkor a most kialakult együttműködések legalább a kárenyhítésben sokat segíthetnek.
feol, fotó: Homoródi Szabolcs