Az állatokkal való kapcsolattartás érzelmi támogatást nyújthat a súlyos betegséggel küzdő fiataloknak, még akkor is, ha ez a kapcsolat csak levelezésen keresztül valósul meg. Egy nem mindennapi levelezőprogram által rákos és vérbetegséggel küzdő gyerekek és tinédzserek leveleznek hasonló betegséggel élő macskákkal és kutyákkal, akiknek gazdái a leveleket az állatok nevében írják.
„Van valami feltétlen szeretet az állatok részéről, amelyet más nem pótolhat. Egyszerűen hallgatnak, nem vitatkoznak, nem kérdeznek, csak megerősítést adnak”
– mondja Anne Ingalls Gillespie, a Coloradoi Egyetem munkatársa, aki korábban gyermekápoló volt.
Korábbi kutatások már kimutatták, hogy az állatokkal való foglalkozás, mint például kutyákkal, macskákkal vagy lovakkal töltött idő, pozitív hatással van a rákbeteg gyermekek érzelmi és mentális állapotára. Azonban sok súlyos betegséggel küzdő gyermek immunrendszere annyira legyengült, hogy az orvosok nem engedélyezik nekik az állatokkal való személyes kontaktust. Gillespie azonban olyan megoldást keresett, amely lehetővé teszi a gyermekek számára, hogy érzelmi támogatást kapjanak.
Egy általa kifejlesztett program, a Youth and Pet Survivors keretében a gyermekek és tinédzserek levelezhetnek állatokkal.
Ezek az állatok szintén életveszélyes betegségekkel, például rákkal küzdenek.
Gillespie felvette a kapcsolatot állatorvosi onkológusokkal, hogy találjon olyan gazdákat, akik hajlandók részt venni a programban. Ezeket a gazdákat külön felkészítette arra, hogyan levelezzenek a gyerekekkel állataik „hangján”.
Az érzelmi támogatás ereje
A program hatásának felméréséhez Gillespie és kollégái 157 levelet gyűjtöttek össze, amelyeket 16 fiatal páciens írt, a páciensek, szülők és állattartók beleegyezésével. A levelezések időtartama négy hónap és öt év között változott, és gyermekenként háromtól harminckilenc levélig terjedt. A levelek többsége kézzel írt, színes rajzokat és fotókat tartalmazott, de voltak nyomtatott és gépelt levelek is.
Bár a gyerekek leveleinek témája gyakran érintette a betegségüket és a kezelésüket, idővel a levelezés inkább a páciens és az állat közötti kapcsolat kialakulásáról szólt.
„A gyerekek betegségtörténetei háttérbe szorultak, ahogy a levelek egyre inkább álmaikról, győzelmeikről és szabadidős tevékenységeikről kezdtek szólni”
– mondja Gillespie.
Pozitív hatások a levelezés által
A levelezések elemzése kimutatta, hogy a program hasonló módon javította a páciensek életminőségét, mint az állatokkal való személyes terápiás foglalkozások. Ez magában foglalja a jobb hangulatot, a problémáktól való elterelést és az általános érzelmi stressz csökkenését.
Ez részben annak köszönhető, hogy a levelek lehetővé tették a páciensek számára, hogy szabadon, ítélkezés nélkül fejezzék ki magukat, valamint feltétel nélküli elfogadást, társaságot és valahová tartozás érzését nyújtották.
„Ha egy gyermek azt írta: ‘Félek a közelgő MRI-vizsgálatomtól’, vagy ‘Az osztálytársaim nem értenek meg engem’, a kutya vagy macska egyszerűen azt válaszolhatta: ‘Teljesen megértelek’” – mondja Gillespie.
A gazdik is pozitív hatásokról számoltak be. A program segítette őket abban, hogy feldolgozzák állataik betegségével kapcsolatos érzéseiket. Emellett értelmet adott számukra azzal, hogy kutyájuk vagy macskájuk egy beteg gyermek életére hatással lehetett. Gillespie szerint néhány gazdi azt is megemlítette, hogy állataik maguk is profitáltak a levelezésből – bár ehhez további kutatásokra lenne szükség.
New Scientist nyomán Magyar Állatvédelem