Elárvult, apró gyöngybaglyokat mentett meg a Sóstó Vadvédelmi Központ. A tollgombócok szüleit áramütés érte, és a fiókák elpusztultak volna, ha nem sietnek a segítségükre.
Nemrég különös csomagot vett át a Székesfehérvári vasútállomáson a Sóstó Vadvédelmi Központ: egy papírdobozt, melyből kísérteties hangok és furcsa motoszkálás hallatszott. A küldeményt Zala vármegyéből vitte Schneider Zoltán, a Gyöngybagolyvédelmi Alapítvány munkatársa, vonattal – írták.
Misefán, a haranglábban költő gyöngybagolypár (Tito alba) mindkét tagja áramütést szenvedett és elpusztult, így az árván maradt fiókákat ki kellett menteni.
Miért vonatoztak ilyen sokat a kisbaglyok? – tette fel a kérdést a bejegyzésben a Vadvédelmi Központ. “Azért, mert a gyógyító munkán kívül munkatársaink önkéntes természetvédelmi tevékenységet is folytatnak: többek között gyöngybaglyoknak költőládákat helyeznek ki és tartanak karban. Egy közeli legelő melletti régi istálló padlásán elhelyezett ládában éppen hasonló korú fiókák fejlődtek, így az elárvult zalai kisbaglyoknak megfelelő pótcsaládnak tűntek. 2 hét múlva, az ellenőrzéskor megbizonyosodhattunk róla, hogy az örökbeadott fiókák jól fejlődnek, pótszüleik nagy buzgalommal hordják nekik a pockot és egeret, nagy hasznot hajtva ezzel a helyi gazdálkodónak is.” – írták.
Különleges ragadozómadarunk a gyöngybagoly
A gyöngybagoly főleg pockokkal, cickányokkal, egerekkel táplálkozik, ezért a fészekalj nagysága nagymértékben függ a mezei pocok állományától, de apróbb énekesmadarakat is elejt. Két alfaja fordul elő hazánkban. A sárgás, narancssárgás mellű alfaj elterjedtebb, míg a fehér mellű alfaj igen ritka, leginkább Dél-Dunántúlon fordul elő, a két alfaj kereszteződései is megfigyelhetők. Szív alakú arcfátyláról könnyen felismerhető. Írisze sötét. Európai állománya csökken, melynek oka elsősorban a tanyasi, extenzív mezőgazdálkodás csökkenése, valamint a külterjes állattartás csökkenése. Jelentős veszélyező tényező a faj számára az utakon történő elütés, a másodlagos mérgezés és a nyestek predációja – írja a MME.
Élőhelye, költése:
Templomtornyok, padlások, állattartó telepek, magtárak rejtett életű madara. Leginkább a nyílt mezőgazdasági területeket kedveli, ezáltal kötődik az emberi jelenléthez. A zárt erdőket, valamint a 3000 méter tengerszint feletti magasságot elkerüli. Elfoglalja a mesterséges költőládákat is, de gyakran költ elhagyott épületek padlásterében, templomtornyokban. Táplálékban gazdag időszakban hamarabb kezdi meg költését, ilyenkor előfordul másodköltése is. A fészekalj általában 4-9 tojásból áll, melyeken rendszerint a tojó kotlik, a hím pedig a táplálékszerzésben segít.
Magyarországon kisszámú fészkelő. Hazai állománya állandó. Fészkelőállománya 340 – 860 pár (2013–2018, szakértői becslés alapadatok alapján). Fészkelőállományának trendje nem ismert.
(Forrás: Sóstó Vadvédelmi Központ/MME, Fotók: Dr. Flesch Márton)