Elválaszthatatlan barátok lettek: az első pillanattól kezdve imádja egymást a mentett kismalac és a mozgássérült kutyus.
Az aranyos kiskutya mindössze hat hetes volt, mikor megérkezett az állatotthonba, miután családja ráébredt, hogy születési rendellenessége miatt nem lesznek képesek ellátni. A kezdetekkor úgy tűnt, betegsége csak a mellső lábait érinti, ám az állatorvosi vizsgálatok fényt derítettek egy másik problémára is: mellkasa is elmaradt a fejlődésben. Winston – becenevén Winnie – szíve és tüdeje jóval kevésbé védettek egy hasonló korú, egészséges kiskutyáéhoz képest, emiatt pedig a jövőben komoly rekonstrukciós műtétekre lesz szüksége.
„Az a legnehezebb, hogy korlátoznom kell mozgásában, nehogy egy rossz mozdulattól véletlenül megsérüljön” – mondta el a Charlotte’s Freedom Farm egyik gondozója.
Winnie korábban szépen eljátszadozott pajtásaival a menedékben, ám lassacskán ők is felnőttek, megerősödtek, és gyakran olyan vehemenciával bolondoznak, ami a mozgássérült kölyök számára veszélyt jelent, ezért erősen limitálni kellett a játékidőt, a kicsi viszont nem értette, miért történik vele mindez. Ám az élet gondoskodott arról, hogy új barátra leljen.
A kedves malacot az út mellől szedték össze, ahol teljesen egyedül vándorolt. Elképzelhető, hogy egy teherautóról pottyant ki, mely a vásárba vagy vágóhídra szállíthatta őt társaival. Sérülés nélkül megúszta a dolgot, szerencséjére állatbarátok találtak rá. A Wilma nevet adták neki, és nem tellett sok időbe, mire megmutatkozott szórakoztató, ám kissé keményfejű természete. Miután rájött, hogy fel tud ugrani a kanapéra, szinte egyfolytában ott lebzsel, kiköveteli magának a helyet az ember mellett.
Wilmának mindenről megvan a véleménye, nemcsak az őt körülvevő világról, hanem a menedék lakóiról. Egyből szárnyai alá vette a mozgássérült kölyköt, és abban a pillanatban életre szóló döntést hozott: ő lesz Winnie legjobb barátja, és amíg csak teheti, mellette marad jóban-rosszban.
„Megérkezése után hamar összeismerkedtek, és mi már csak azt láttuk, hogy önfeledten játszanak. Ahogy megpillantják egymást, már kezdődik is a móka. Hihetetlenül aranyosak!”
Wilma a maga módján, a kutyáknál valamivel óvatosabban játszik a kiskutyával, de gondozói mindig odafigyelnek arra, hogy ne érje bajt Winnie-t. Előfordul, hogy egy kis pihenőt kell elrendelni számukra, ilyenkor pedig békésen leheverednek, és önfeledten szuszognak egymás mellett. A kertben is elszöszmötölnek, míg a malac a földet túrja, addig a kölyök érdeklődve szemmel tartja barátját.
Bár a sors nehéz feladattal áldotta meg a mozgássérült kiskutyát, igazi társra, támaszra lelt Wilma személyében, ő pedig megmutatta neki, milyen az élet a menedékben.
„Winnie rengeteget segített neki, hogy jobban érezze magát nálunk. A többi malaccal még nem engedtük össze biztonsági okokból, ám így neki sem kell magányosan töltenie napjait. Mindketten jól jártak.”
(Forrás: kutyabarathelyek.hu, Fotók: Charlotte’s Freedom Farm)