Fakó rétihéják portyáznak a Körösöknél. A tavaszi madárvonulás során az elmúlt időszakban néhány fakó rétihéját is megfigyeltek a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság munkatársai. Április elején Kardoskúton és Cserebökényben is felbukkantak magányosan vonuló példányaik.
Az örömhírt a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatósága osztotta meg honlapján. Mint írják, Magyarországon négy rétihéjafajjal találkozhatunk. A barna és a hamvas rétihéják költenek is nálunk, a fakó rétihéják tavasszal és ősszel átvonulnak itt, a kékes rétihéják pedig telelni járnak hozzánk.
A négy faj közül a fakó rétihéja a legritkább, bár az elmúlt két évtized során megszaporodott a megfigyelések száma. Ennek oka az, hogy költési területük is kiterjedtebb lett, már nemcsak a Románia-Ukrajna-Mongólia vonalon, hanem Észak- és Nyugat-Európában (Finnországban, Hollandiában, Franciaországban) is költenek.
Hosszútávú vonulók, a telet a trópusi Afrikában töltik.
A tavaszi és őszi vonuláskor hazánkban jellemzően a Tiszántúlon vonulnak át, de egyre gyakrabban bukkannak fel a Dunántúlon is – közölték.
A KMNPI Kardoskúti Tájegységében minden évben látnak vonuló fakó rétihéjákat. Idén az első példányt április 1-én, a kardoskúti Fehér-tó melletti nádfedeles lesnél figyelték meg munkatársaik. A madár 3-4 percig körözött, majd továbbrepült. Cserebökényben szintén április elején láttak egy felnőtt tojót.
A korábbi megfigyelések azt igazolják, hogy a vonuló fakó rétihéják ősszel hosszabb ideig is időzhetnek nálunk. Tavaly ősszel például több mint három hétig maradt egy példány a Fehér-tó környékén. Itt bőven talált táplálékul szolgáló rágcsálókat, repülő rovarokat.
A Bükkben is felbukkantak nemrég
Kecses ragadozómadarunk több példányát is sikerült lencsevégre kapnia a nemzeti park munkatársának.
Március utolsó napján, a kora esti órákban a fakó rétihéja (Circus macrourus) több vonuló példánya is szem elé került a Bükkalján, Tard és Mezőkövesd között elterülő mezőgazdasági területeken – írta a Bükki Nemzeti Park Igazgatósága honlapján.
Két kiszínezett öreg hímet sikerült biztosan azonosítani és valószínűleg egy öreg tojó is mozgott a szűkebb térségben. Megjegyzik azonban, hogy a nagy távolságból megfigyelt egyed esetében a határozás nem 100%-os. A kiszínezett öreg hímek viszonylag könnyen azonosíthatók.
Jellemzi őket minden más rétihéjánál világosabb színezetük, a szárnyvégek mintázata. A tojók, illetve a fiatal és átszíneződő példányok biztos felismeréséhez már alaposabb megfigyelésre és nagyobb tapasztalatra van szükség – írták.
Mint írják, az eurázsiai sztyeppzónában költő fakó rétihéja hazánkhoz legközelebb fészkelő állományai a XX. sz. legvégén, a XXI. elején csökkenést mutattak, a költőterületek feldarabolódtak. Ezzel szemben, ha a teljes világállományt tekintjük, a faj a fent jelzett időszakban északi, ill. nyugati irányú terjeszkedést mutat. Hazánkban rendszeres átvonuló, de nem mondható gyakorinak. Elsősorban alföldi területeinken figyelik meg, a Dunántúlon, valamint dombságaink és a hegylábak területén jóval kevesebb előfordulása ismert. A Bükkalján is eseményszámba megy megfigyelése. Az elmúlt évtizedből tucatnyinál kevesebb biztos adata ismert, míg a szomszédos Borsodi-Mezőségben szinte minden évben szem elé kerül. Itt 2023-ban, az őszi vonulás idején egy rétihéják által régóta használt, tradicionális éjszakázóhelyen rendszeresen több egyedet is megfigyeltek a kollégák.
Március 31-én a bükkaljai megfigyelés során fakó rétihéják mellett több barna rétihéja (Circus aeruginosus) és kékes rétihéja (Circus cyaneus) is mozgott ezen az egyéb ragadozók által is kedvelt és gyakran látogatott táplálkozóterületen – közölte a nemzeti park.
(Forrás: Körös-Maros-Nemzeti Park Igazgatósága, Bükki Nemzeti Park Igazgatóság, Fotók: Szél Antal István, Kleszó András)