Kaliforniából Philadelphián, Szerbián, Románián és Hollandián keresztül eljutottunk Ausztráliába, így szinte lefedtük az egész világot, hogy bemutassuk, miként működik a kutyás-börtönprogramoknak nevezett rehabilitációs és reintegrációs tréning különböző földrészeken, de főként Európában. A sorozat korábbi részeit IDE gyűjtöttük össze.
Cikksorozatunk következő részében a nyugat-ausztráliai kisváros Bunbury, felnőtt börtönében működő kutyás programról számolunk be, melyhez segtőink Sue és Jenny, akik a GreyhoundAngels of WA szervezetének koordinátorai. A GreyhoundAngels -nevéből fakadóan- csak agarakkal foglalkozik, közülük is inkább a kidobott, megunt versenyagarakat szocializás után próbálják gazdásítani. A kutyakiképzés a Bunbury Regionális börtönben megy végbe, ahol kéthónapos turnusokban elítéltek foglalkoznak a korábbi versenykutyákkal.
-A börtönkutya programunk jelenleg csak egy nyugat-ausztrál börtönben működik, nevezetesen a Bunbury Regionális férfi börtönben, ahol közepes biztonsági fokozatú elítélteket tartanak fogva – vág bele a speciális sikersztoriba Sue Leitch, a GreyhoundAngels of Western-Australia örökbefogadási koordinátora, akivel az ausztrál kutyás-börtönprogramról beszélgettünk.
Az Ausztrália nyugati csücskében található Bunbury börtönben van néhány maximális biztonsági fokozatú részleg és egy úgynevezet szabadulás előtti részleg, ahol már a minimális biztonsági fokozatban lévő elítélteket tartják fogva.
-A programunk a börtön mindkét részlegében zajlik, a középsúlyos és a minimális biztonsági kockázatot jelentő foglyokkal egyaránt tudunk együtt dolgozni – ismerteti a részleteket a koordinátor.
A programba bekerülő résztvevőket érdemek alapján választják ki, a jó magaviselet az első számú szempont, de fontos tényező az agarakkal való munka iránti érdeklődés is. Minden agár mellé egy fő kutyakiképző és lehetőség szerint egy tartalék kiképző áll rendelkezésre.
Az agarakat a börtönben lévő kutyakiképzők képzik ki heti rendszerességgel, két önkéntesük felügyelete alatt. A program biztonsági felügyeletét a börtön egyik munkatársa látja el.
-2023 májusában lesz tíz éve, hogy elkezdtük a kutyás-börtönprogramot és elmondható, hogy ez egy sikeres program mind a mi egyesületünk, mind pedig a börtön szempontjából. A börtönben egyszerre négy kutyát képeznek ki, kéthónapos turnusokban.
A program azért olyan fontos, mert ezeknek a kutyáknak a versenyzés után életet biztosít
– mondta Jenny Dunlop, a GreyhoundAngels önkéntese.
Ausztráliában elkeserítőek az adatok: a versenyzésre tenyésztett agarak 74-96 százaléka végzi a halálsoron életének valamely pontján pusztán azért, mert nem elég erős vagy gyors.
A program lehetővé teszi számukra, hogy a kiképzés következtében több agarat helyezzenek el az örökbefogadóknál. Minden egyes programba kerülő agár egy meghatározott képzési terven megy keresztül, amelyet ellenőrzött környezetben végeznek, hogy felkészítsék őket az örökbefogadásra. Emellett minden agár számára egy olyan szabályozott környezetet biztosítanak, amely segíti az átmenetet a versenyagarak strukturált életéből a mindennapi életbe.
A börtön szempontjából a program lehetőséget nyújt a fogvatartottakból álló kutyavezetőknek, hogy olyan készségeket sajátítsanak el, amelyek hasznosak lesznek, amikor elhagyják a börtönt.
-A kutyák jelenléte pedig általába véve minden elítélt morálját emeli, de el kell modanom, hogy a börtönszemélyzetét is. A programot felügyelő őrök és munkatársaik szerint az agarak segítenek lebontani a rabok és rabok, valamint a rabok és őrök közötti korlátokat, mivel az agarak egy olyan közös pontot biztosítanak, ahol egyezik az érdeklődési kör. Az agarak határozottan segítették a mentális egészséget, ez főként a Covid-zárlatok alatt bizonyosodott be – mondta el Sue a Magyar Állatvédelemnek.
„Marty egy csendes srác, aki imád a versenyzés utáni élettel ismerkedni. A programba való bekerülése óta magabiztosabb lett, és megtanulta az alapvető parancsokat. Szeret a srácokkal lógni és követ mindenkit, hogy lássa, mit csinálnak, mert nem akar semmiről sem lemaradni. Marty egy nagyon kedves agár, aki az alvást nevezné meg kedvenc időtöltésének. Nagyon jól viselkedik, és nagyon jól sétál a pórázon” – mondta el fogvatartott kiképzője az agárról.
Az évek során elég sok agarat fogadtak örökbe a fogvatartottak és családtagjaik, de meglepő módon a börtön tisztjei és más, a börtönben dolgozó alkalmazottak is. Ezek a sikertörténetek is bizonyítják az agarak csodálatos temperamentumát.
„Több őr is örökbe fogadott olyan agarat, akik a börtönben végezték el a felkészülési programot, mert rájöttek, hogy milyen nagyszerű háziállatok.”
– dicsekszik Jenny, a GreyhoundAngels önkéntese.
Nagyon kíváncsiak voltunk az ausztrál visszesési arányokra, miután korábban beszámoltunk róla, hogy a philadelphiai programban részt vevő rabok 7%-ánál fordult elő, hogy visszakerültek a börtönbe, de Sue nem tudott válaszolni, hogy a program segít-e csökkenteni a bűnismétlést, ugyanis a börtön erre vonatkozó adatot nem ad ki.
Az pedig csak egy érdekesség, hogy a Bunbury Regionális Börtön rabjai felújítottak egy mini pótkocsit, amelyet az agarak szállítására használnak. Jenny azt is elmondta, hogy a felújított utánfutó segíteni fogja a kutyák mozgatását, mivel a kennelekhez szokott agarak nem szoktak és nem is szeretnek autóban utazni.
Kerri Bishop, a Bunbury Regionális Börtön hadnagya szerint a rabok fantasztikus munkát végeztek a pótkocsi felújításával: -Az asztalosműhely, a fémműhely, a festőműhely és a kisgépműhely dolgozói együtt dolgoztak a projekten – mondta Bishop hadnagy.
Az egyik rab, Allan elmondta, hogy örömmel segített a projektben és élvezte, hogy a kutyák bent vannak a létesítményben.
„Ha valaki rossz hangulatban van, a kutyák tényleg felvidítják”
– mondta az elítélt.
A programról készült videó:
CIKKSOROZATUNK KORÁBBI RÉSZEI IDE KATTINTVA ÉRHETŐEK EL.
Magyar Állatvédelem