Írtó cuki cikta bárányok születtek a nemzeti parkunkban! A ritka cikta juhok szinte teljesen eltűntek a múlt század közepére, nemzeti parkunkban 2004 óta tesznek hatalmas erőfeszítéseket a fajta megmentéséért.
Régi juhfajtánk – a cikta – hazánk területén alakult ki. Jellegét egyrészt az itteni éghajlat, valamint a föld és a rajta élő emberek alakították ki. Őse eredetileg délnémet juhfajta volt, a XVIII. században több hullámban került be az országba, elsősorban Tolnában és Baranyában élő sváb portákba, ezért tolna-baranyai sváb juhnak is nevezték – jellemzi a Duna-Dráva Nemzeti Park.
A cikta kistestű, erős és szikár, meglehetősen igénytelen fajta, jól bírja az időjárás viszontagságait, télen sem kényeztették el. Vérmérséklete élénk, figyelmes juh. A lábai vékonyak, kecsesek, a testmérethez arányosak, csak a kosok csigásan szarvaltak, de napjainkban egy részük már szarv nélküli suta. A cikta gyapjúja hosszúfürtű, durva, de a hazai juhoknál finomabb szerkezetű, ezért a háziipar kedvelt alapanyaga volt. Gyapjából, például vastag zokni (fuszekli), kesztyű, valamint a sváb kézművesek jellegzetes papucsa, a pacsker készült – írják.
A nagyüzemi nemesített juhfajták, elsősorban a merinói fajta elterjedésével a XX. század közepére a cikta szinte teljesen eltűnt, a világ egyik legritkább őshonos juhfajtája lett. Tolnai kisgazdáknak köszönhetően néhány apró állománya eredeti formában fennmaradt. A Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság a nagydorogi Szenes-legelő állattartó telepén 2004-óta a fajta sikeres megmentésébe kezdett. A ciktának ma már gazdasági haszna nincs, tartásának elsődleges célja a fajta eredeti ősi állapotban, küllemében és tulajdonságában történő megőrzése. Állománya a tolnai homokgyepek természetvédelmi kezelésében is részt vesz.
(Forrás: Duna-Dráva Nemzeti Park, Kép: Kováts László)
