Kígyászölyv fiókákat gyűrűztek a Kiskunságban
Nyár végén hagyták el a fészket a kígyászölyv fiókák. Immáron kilenc éve minden év júliusában elvégezi a síkvidéken fészkelő kígyászölyvek költésének felmérését a Kiskunsági Nemzeti Park.
Mint írták, idén hét párt sikerült ellenőrizni, ebből öt olyan fészket találtak, amelyekben fióka nevelkedik. A fiókák gyűrűzésére viszont egyre ritkában kerül sor, ezúttal mindössze 3 fiatal madarat jelöltek meg.
A kígyászölyvek az elejtett hüllőket akár 50 kilométeres távolságból is szállíthatják a fészekben várakozó egyetlen fiókának.
Jellemző, hogy a védett szikes pusztáinkon szikes mocsaraink közelében vagy láp- és mocsárréteken vadásznak. A táplálékot kereső példányok megfigyelhetők például a Felső-kiskunsági pusztán, a Peszéradacsi-réteken, a Kolon-tó környezetében vagy éppen Bugacon.
A Duna-Tisza közén korábban megtalálható természetes erdőknek (például a homoki és pusztai tölgyeseknek) mára csak hírmondói maradtak az emberi tájátalakítások miatt. A napjainkban erdőalkotó gyakoribb fajok (mint az őshonos fehér vagy fekete nyár vagy az idegenhonos fehér akác és fekete fenyő, valamint a tájidegen erdei fenyő) közül az elmúlt évtizedben minden esetben a fenyőket választották fészeképítésre. A fészkeket rejtő fák megmászása fiókagyűrűzés céljából az utóbbi években azonban sokszor elmaradt. Ennek az egyik oka a fenyők tömeges kiszáradása. Néhány éve észlelték, hogy a korábbi költőhelyeikhez ragaszkodva időnként a már teljesen kiszáradt fenyőkre építik a kígyászölyvek a fészküket. Ezt a jelenséget az ország más tájain is megfigyelték. Az ilyen fák megmászása a fiókák és az emberre nézve is balesetveszélyes – írta Nemzeti Park.
A fészkek pontos helyének megkeresése nagy jelentőséggel bír, hiszen a gazdasági célból vagy a fenyőpusztulás miatt kiemelten tűzveszélyes erdőrészek letermelése sokszor a költési időben történik meg. Ezt csak akkor tudják megakadályozni, ha a fészek helyét ismerjük.
2025-ben a kígyászölyvek kiskunsági felmérése a Grassland-HU Life pályázat támogatásával valósult meg. A KNPI, a DINPI valamint a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület önkénteseinek együttműködésében.
(Forrás: Kiskunsági Nemzeti Park Szöveg: Turny Zoltán, Fotó: Ócsai Péter)