Egy csaknem 14 ezer éves alaszkai tábor leletei új adatokkal szolgálnak az ember és a kutya kapcsolatának történetéhez. A kutatók szerint elképzelhető, hogy az ott élők már kutyákat tartottak, de ennek igazolásához további vizsgálatok szükségesek. A felfedezés állatvédelmi nézőpontból is elgondolkodtató: a közös múlt megismerése alkalmat ad arra, hogy a mai felelősségünkről is beszéljünk.
Egy jégkorszaki tábor különleges leletei
A Kansasi Egyetem kutatói és munkatársaik az alaszkai Shég’ Xdaltth’í’ lelőhelyet vizsgálják. Az őslakos elnevezés jelentése: „Ők ott voltak”. A Tanana folyóra néző területen több mint 80 ezer régészeti lelet került elő.
A tábor legrégebbi ismert használata mintegy 13 800 évvel ezelőttre tehető, akkoriban a mai fenyőerdők helyén cserjés tundra terült el. Az emberek állati csontokból is készítettek eszközöket: a kutatók tűket, megmunkált csontokat, valamint a táplálék feldolgozásához használt köveket találtak. A Kelly Graf vezette kutatás eredményeit a Science Advances folyóirat közölte.
Farkasok vagy az ember mellett élő korai kutyák?
Az egyik állkapocs alakja eltért az összehasonlításhoz használt ősi és mai farkasokétól. A szerzők ezért felvetik, hogy a tábor lakói már kutyatartók lehettek.
Az eltérés azonban önmagában nem bizonyítja a háziasítást. A korai kutyák és a farkasok csontjai nehezen különíthetők el. A kérdés tisztázásához további összehasonlító és genetikai vizsgálatokat tartanak szükségesnek.
Mit mondhat mindez az állatvédelemről?
A tanulmány az ember és az állatok kapcsolatának múltját kutatja. Nem igazolja, hogy a tábor lakói a mai értelemben vett kedvencként kezelték, gondozták vagy védték ezeket az állatokat.
Állatvédelmi szempontból éppen ezért érdemes óvatosan értelmezni a felfedezést. A csontleletekből nem rajzolhatunk biztos képet egy tűz mellett pihenő, szeretett kutyáról. Azt viszont vizsgálhatjuk, miként alakulhatott ki az a kapcsolat, amely ma annyi ember és kutya életét meghatározza.
A mai állatvédelem számára a közös múlt felelősséget is jelent. Az ember mellett élő kutyáknak biztonságra, megfelelő ellátásra, mozgásra és figyelemre van szükségük. A róluk való gondoskodás értékét nem az dönti el, hogy egy régészeti leletről végül bebizonyosodik-e: valóban háziasított állathoz tartozott.
Az alaszkai kutatás így az együttélés eredetéről szóló tudásunkat bővítheti. A felelős állattartás pedig arról szól, hogyan folytatjuk ezt a történetet ma.
Magyar Állatvédelem