A kutyatartás ma már sok magyar nő életében jóval több, mint hobbi vagy szabadidős tevékenység. Egy friss magyar kutatás szerint a kutyákkal kialakított kapcsolat gyakran egy új, önálló gondoskodási szerepet hoz létre, amely bizonyos elemeiben hasonlít a szülőséghez, ugyanakkor világosan el is különül attól.
Reggeli séták, esti rituálék, születésnapi ünneplések és ünnepi ajándékok: ezek a mindennapi jelenetek egyre több háztartásban nem gyermekekhez, hanem kutyákhoz kapcsolódnak. A kutya jelenléte napi rutint, felelősséget és érzelmi stabilitást ad, miközben nagyobb szabadságot hagy, mint a gyermeknevelés.
Hasonló érzelmek, eltérő szerepek
A kutatásban részt vevő nők fele nevelt 14 év alatti gyermeket, a többiek gyermektelenek voltak. Mindkét csoport tagjai társnak, családtagnak és érzelmi támasznak nevezték kutyájukat, és hangsúlyozták a napi rutinban betöltött szerepüket.
A gyermektelen nők különösen gyakran számoltak be arról, hogy a kutya folytonosságot, biztonságot és stabil érzelmi keretet ad az életükben.
Ugyanakkor a legtöbb gazdi pontosan érzékeli a határt kutya és gyermek között:
azok, akiknek gyermekeik vannak, egyértelműen elsődlegesnek tartják a gyerekek szükségleteit.
A gyermeknevelés felelőssége mindent megelőz
Az anyák kiemelték, hogy a gyermeknevelés egész életre szóló felelősséget jelent, míg a kutyák rövidebb életűek és bizonyos mértékig önállóbbak. Gyakran beszéltek arról is, hogy folyamatosan egyensúlyt keresnek a gyermekek és a kutyák igényei között.
A gyermektelen nők egy része a kutyatartást az anyaság lehetséges „próbájaként”, mások a kényszerű gyermektelenség érzelmi feldolgozásának egyik eszközeként írta le. A kutatás hangsúlyozza: a résztvevők tisztában vannak azzal, hogy a kutya nem helyettesíti a gyermekvállalást.
A kutatás szerint a kutyagondozás és a gyermeknevelés ugyanazon érzelmi alapokra épül: kötődésre, felelősségre és társadalmi jelentőségre – még akkor is, ha a két szerep nem azonos.
Kölcsönös gondoskodás és társas kapcsolatok
A kutyák nemcsak gondoskodást igényelnek, hanem aktívan vissza is adnak: érzelmi támaszt nyújtanak gyász, betegség vagy magány idején. Ez a kölcsönösség kulcsszerepet játszik a mély kötődés kialakulásában.
A kutyatartás emellett gyakran új társas kapcsolatokat hoz létre: parkokban, kutyaiskolákban, online közösségekben. A kisgyermekes lét ezzel szemben sokaknál inkább beszűkíti a társas életet, csökkenti a spontaneitást és a szabadidőt.
Nem pótlék, hanem új gondoskodási forma
A tanulmány egyik szerzője, Szalma Ivett szerint a kutyatartás nem a gyermekvállalás alternatívája, hanem a gondoskodás fogalmának kiszélesedése. A kutyával való kapcsolat mély érzelmi bevonódást ad, miközben több autonómiát biztosít, mint a szülői szerep.
A kutatás arra is rámutat, hogy ez az erős kötődés társadalmi vitákat válthat ki. Egyes gazdák kritikát kapnak azért, mert túl sok figyelmet fordítanak a kutyájukra, különösen akkor, ha a környezet ezt inkább gyermekneveléshez kötött szerepként értelmezné.
A kutyatartás tehát nem pótlék, hanem egyre inkább önálló, társadalmilag is értelmezhető gondoskodási forma, amely sok ember mindennapjainak ad értelmet, struktúrát és érzelmi biztonságot.
A kutatás az Eötvös Loránd Tudományegyetem, a Budapesti Corvinus Egyetem, a KSH Népességtudományi Kutatóintézet és a London School of Hygiene and Tropical Medicine kutatóinak együttműködésével készült. A vizsgálat 28 női kutyatartóval készült mélyinterjúkra épült, az eredményeket az Animals című nemzetközi tudományos folyóirat közölte.
Magyar Állatvédelem
