Rendszeresen számolunk be a Baráthegyi Vakvezető és Segítő Kutya Iskola Alapítvány Borsójáról és kölykeiről. Arról, hogy megszülettek, itt, arról, hogy nyílik a szemük itt, az egyhónaposokról pedig itt.
Borsó kölykei elérték az öthetes kort, és napról napra ügyesebbek, gyorsabbak és okosabbak. Már nemcsak bájos kis gombócok, hanem egyéniségek, akik egyre jobban kötődnek az emberekhez és a környezetükhöz. Minden új élmény formálja őket – írják a Baráthegyiek honlapjukon.
Fejlődő agyak, szófogadó kölykök
Ebben az életkorban a kiskutyák agya még folyamatos fejlődésben van és most kezd igazán kialakulni életük egyik legfontosabb kapcsolata: igazi kötődés az emberekhez.
“Már behívhatók a kölykök, cuppogásra odajönnek hozzám. Sokat randalíroznak kint, de gyakran vannak a meleg kutyaházban, és ott folytatják a játékot, majd elalszanak”
– mondta Leidgeb Melinda, a kölykök gondozója.
A későbbiekben a behívás kulcsfontosságú lesz mindannyiuk életében, ezért nem lehet elég korán elkezdeni a tanulását.
A játék és a puha harapás művészete
A kölykök mindennapjainak része a játék, amelynek egyik fő eleme a harapdálás. A kölyökkutyák közötti játék mintegy 80%-a apró harapásokból áll, közben megtanulják a puha harapást, vagyis azt, hogy milyen erővel “kóstolgathatják” egymást anélkül, hogy fájdalmat okoznának.
Melinda szerint a kis csapat nemcsak egymás fülét és farkát rágcsálja, hanem minden mozdítható dolgot:
“A játékokat is húzzák-nyúzzák, illetve egymás fülét-farkát. Nagyon szeretik, hozzák-viszik a csörgős játékokat. Kedvencük a cipő, csizmaszár, illetve a farmernadrág.”
Az önállóság útján
A kölykök mozgása napról napra magabiztosabb, már nemcsak botladoznak, hanem gyorsan és ügyesen közlekednek.
Könnyedén felmennek a teraszra, és bármikor le is lépnek onnan. A házban körbeszimatolnak, és a kutyaházba is maguktól bemennek” – mondta Melinda.
Borsó számára is változást hozott ez az időszak. Már nem csupán az anyjuk, hanem egyre inkább a játszótársuk is. Ugyanakkor továbbra is figyeli, hogy minden rendben van-e velük:
“Borsó már inkább játszótársként tekint rájuk, mert sokszor megrohamozzák a kölykök és lebirkózzák, de anyai szemmel is megnézi őket, hogy minden rendben van-e velük.”
Az étvágyuk is labradoros
Egy valami biztos, a kölykök étvágya határtalan: “Óriási zabagépek, fél pillanat alatt megesznek mindent, kinyalják a tálat is, hogy egy morzsa se maradjon ott, majd utána kis hordókká változnak.”
A gyors növekedéshez rengeteg energiára van szükségük, és gondoskodnak róla, hogy egy falat se vesszen kárba.
Baráthegyi Vakvezető és Segítő Kutya Iskola Alapítvány – Magyar Állatvédelem