Harmincöt évvel ezelőtt még úgy tűnt, hogy a keleti sávos bandikut végleg eltűnhet Ausztrália élővilágából. A vadonban kihaltnak nyilvánított apró erszényes megmentéséért azonban nagyszabású tenyészprogram indult, amely most újabb fontos mérföldkőhöz érkezett: akár száz példányt engedtek szabadon a Melbourne közelében fekvő Phillip Islanden.
A faj állománya az élőhelyek pusztulása és a ragadozók, köztük a betelepített rókák miatt zuhant drámaian. Az 1980-as évek végére mindössze körülbelül hatvan példány maradt, amelyeket egy szeméttelepen, elhagyott autók között találtak meg. Az utolsó túlélőket befogták és tenyészprogramba vonták, 1991-ben pedig a fajt a vadonban kihaltnak nyilvánították. A természetvédelmi munka azonban sikeresnek bizonyult:
2021-re már mintegy 1500 példány élhetett ragadozóktól védett területeken és rókamentes szigeteken.
A kis létszámú kiinduló állomány miatt idővel a beltenyésztettség okozott problémát, ezért a szakemberek új módszerhez folyamodtak. Az ausztrál szárazföldről származó bandikutokat a több mint tízezer éve elkülönülten fejlődő tasmániai populáció egyedeivel keresztezték. A genetikai változatosság növelésével egészségesebb és ellenállóbb állományt sikerült létrehozni, amelynek nagyobb esélye lehet arra, hogy hosszú távon is fennmaradjon a természetben.
A most szabadon engedett állatokat a következő három évben folyamatosan figyelemmel kísérik.
A cél, hogy legalább öt különböző helyszínen összesen minimum 500, genetikailag egészséges bandikut éljen. A faj visszatérése ráadásul az egész ökoszisztémának jót tehet. Az állatok ásásukkal lazítják a talajt, segítik a víz megtartását, a tápanyagok körforgását és a magvak terjedését.
Forrás: euronews, fotók: