Image default

Megkezdődött a kérészrajzás a Tisza Szeged alatti szakaszán

A napsütéses meleg időnek köszönhetően a megszokottnál egy-két héttel korábban kezdődött el a kérészek rajzása a Tisza Szeged alatti, országhatárhoz közeli szakaszán. A napnyugta előtti órákban több helyen is megfigyelhetők a tiszavirágok (Polingenia longicauda) – tapasztalta az MTI tudósítója.

Májusban írtuk meg, hogy a nyárias időjárásnak köszönhetően megjelentek az első kérészek a Tiszán. Jóval a megszokott júniusi időszak előtt érkeztek.

Június helyett már a napokban is találkozhatunk egy-két kósza kérésszel. Hazánk egyik, ha nem a legszebb természeti jelensége a tiszavirágzás, melyet általában június közepén, vagy második felében csodálhatunk meg az időjárás függvényében – írja az Időkép. Azonban az idei évben elég szoktalan az időjárásunk, már februárban is sokszor tavaszi időben volt részünk, az elmúlt két hétben pedig sokszor úgy érezhettünk magunkat, mintha június eleje lenne. Emiatt a természet is hamarabb ébredt, és nagyjából 3-4 héttel előrébb jár, mint a megszokott. Ez persze hatással van az állatvilágra is.

A tiszavirág a legnagyobb európai kérész; 2,5-3,8 centiméteres, a fehér farksertéivel 12 centiméter hosszú is lehet. A nőstényeknek a hímekhez képest nagyobb szárnyuk és testük van, farksertéi rövidebbek, így gyorsabb repülésre képesek.

A faj első említése Arisztotelésztől származhat, ugyanakkor nem teljesen biztos, hogy a tiszavirágról beszélt a görög filozófus. Az viszont már teljesen bizonyos, hogy 1634-ben egy belga orvos megfigyelte, és le is írta a kérészfajt.

Egykor egész Európában elterjedt volt a kérész rajzás

Mára az élőhelyének számító folyók 95 százalékáról eltűnt a szennyezés és a szabályozás miatt. Mára csak a Tiszán, a Rába vízgyűjtőjében, illetve néhány, Magyarországtól keletre található folyóban él a tiszavirág. A faj védett, állományát a vízszennyezés mellett veszélyezteti a folyómeder kikövezése is.

A kérész lárvái a nőstények által lerakott petékből fejlődnek ki a mederfenéken. A kikelő lárvák befúrják magukat a meder falába és a víz felé nyitott vájatban élnek három évig egymáshoz közel, tíz-százezres egyedszámú telepeken. Három év után júniusban a lárvák előbújnak üregükből és a víz felszínére emelkednek.

A rajzás időpontja függ a vízhőmérséklettől, a napos órák számától, de egyes feltételezések szerint még a holdfázis is befolyásolhatja. A vízből kibúvó lárvák leginkább a folyó fölé benyúló faágakon, parti köveken, a stégeken vedlenek, a nőstények egy, a hímek két alkalommal.

A rovarokat már a vájatok szájánál békák várják, de lesben állnak a ragadozó halak, és a különféle madarak, köztük tőkésrécék, sirályok.

A kikelő szárnyas egyedek a víz felszíne közelében megkezdik rajzásukat. Néhány méter magasságú kavargó tömegben a hímek megkeresik a párjukat, a levegőben párosodnak. A párzás után a hím rövidesen elpusztul, a nőstény a vízbe rakja a mintegy hétezer petéjét.

Magyar Állatvédelem

KAPCSOLÓDÓ

Vádat emelt az ügyészség a légfegyverrel a szomszéd kutyájára lövő férfi ellen

magyarallatvedo

Alpaka és nandu is született a Szegedi Vadasparkban

magyarallatvedo

Háromféle alpaka is született a közelmúltban Szegeden

Marci