Óriási veszélyt jelentenek a „gyorshajtó” teherhajók a 350 példányra fogyatkozott északi simabálna állományra. Hiába vezettek be sebességkorlátozást a tengereken, a nagyobb hajók sorozatosan túllépik azt, és ütköznek a bálnákkal.
Az északi simabálnák (Eubalaena glacialis) háta sötét, és szeretnek a felszín közelében úszni, ezért gyakran éri őket baleset. Ennek megelőzésére a Nemzeti Óceán- és Légkörkutatási Hivatal (NOAA) 2008-ban „lassú zónákat” jelölt ki az állatok élőhelyein. Ennek megfelelően a 65 lábnál (kb. 20 méternél) hosszabb hajók legfeljebb 10 csomós (kb. 18,5 km/h) sebességgel haladhatnak – közölte a Qubit.
Ezt azonban nem mindenki tartja be! Az Oceana környezetvédő szervezet friss felmérése szerint 2020 és 2022 között azokban a zónákban:
a hajók 84 százaléka lépte túl a sebességhatárt, azokban pedig, ahol a NOAA csak javasolta a lassabb haladást, 82 százalékuk ment gyorsabban, mint ahogyan az ajánlás szólt.
Bár a hivatal szerint a hajó méretétől függetlenül könnyen végződhet a bálnák halálával a baleset, minél lassabban megy az ütközéskor, annál valószínűbb, hogy nem okoz súlyos sérülést az állatoknak.
Már csak 350 példány él a Földön
Az Oceana szerint egy 65 láb hosszúságot meghaladó hajó esetén a sebességkorlátozás betartása 80-90 százalékkal csökkenti a halálos kimenetelű balesetek arányát, ezért szigorúbb felügyeletre és a szabályok betarttatására szólítják fel a hivatalt.
A kutatás szerint leginkább a teherhajók szegték meg a szabályokat. Az északi simabálna a kihalás szélén áll. Fajából mindössze 340-350 példány maradt fenn, és a halászhálók és a klímaváltozás mellett a hajók jelentik rájuk a legnagyobb veszélyt.
2017 óta az amerikai és kanadai partoknál összesen 18 gázolást jegyeztek fel.
Ezekben 12 simabálna pusztult el, de a tényleges áldozatok száma ennél jóval nagyobb lehet. Gib Brogan, az Oceana kampányfőnöke szerint muszáj lenne leszámolni ezzel az ismert veszélyforrással, mert hiába alacsony az egyedszám, az északi simabálnát megfelelő védelem mellett még mindig meg lehetne menteni a kihalástól.
Az északi simabálna átlagosan 14-18,5 méter hosszú és testtömege 40–73 tonna. Az északi simabálna egyik különös ismertetőjegye, hogy fején szemölcsszerű kinövések találhatók. Törzse zömök és kövér, hátuszony nincs rajta. Feje óriási méretű, testhosszának mintegy egynegyedét teszi ki. Szájürege hatalmas. Felső állkapcsának mindkét oldalán 230-390 keskeny szila nő.
Általában kis családban élnek, a feljegyzések szerint korábban akár 100 egyed is összeverődhetett. Tápláléka az állati eredetű planktonszervezetek, főleg a lebegő evezőlábú rákok, továbbá krill és az úgynevezett tengeri pillangók. Táplálkozás közben az északi simabálna hatalmas száját kitátva a víz felszínén úszik. Ilyenkor a felső része kiemelkedik a vízből, alsó fele pedig szétterül. A lazán lelógó, rendkívül hosszú szilák ekkor felállított fogókosarat képeznek. Az északi simabálna így úszik egy ideig a „planktonlevesben”, amíg sziláinak oldalán elegendő állatka nem akad fenn. Ekkor becsukja száját, kiszorítja a fölös vizet, és lenyeli a kiszűrt állatokat. Ez a módszer különösen a felszínen igen hatékony, mivel az állat száját széttárva lényegesen több vizet képes átengedni szilái között, mint amit egyetlen szippantással szájüregébe tudna venni. Az állatnak ezért sincs szüksége barázdákra, hiszen torkukat nem kell még jobban kiöblösíteni. Több mint 30 évig él, feltételezhetően 70 évnél többet is élhet.
(Forrás: Quibit, Wikipedia)