Egy új kutatás szerint a Skócia partjainál élő apró ökörszemek olyan jelentős változásokon mennek keresztül, hogy egyes populációik idővel akár teljesen új fajokká is válhatnak. A tudósok szerint a szigeteken elszigetelten élő madarak nemcsak nagyobbak lettek, hanem énekük, tollazatuk és genetikai állományuk is jelentősen eltér szárazföldi rokonaikétól.
A kutatást a Birminghami Egyetem vezette, és az eredményeket az Evolutionary Journal of the Linnean Society tudományos folyóiratban publikálták.
Apró madár, hatalmas változások
Az eurázsiai ökörszem (Troglodytes troglodytes) Európa egyik legkisebb madara. Ezek a rovarevő énekesmadarak általában mindössze 7–10 grammot nyomnak, ám a Skócia körüli szigeteken élő rokonaik egészen más utat jártak be.
A kutatók a Shetland-szigeteken, Fair Isle-on, a Külső-Hebridákon és St Kildán élő populációkat vizsgálták. Bár ezeket eddig is külön alfajként tartották számon,
az új genetikai elemzések szerint egyes csoportok már a fajképződés útjára léptek.
A leglátványosabb változások a Shetland-szigeteken és St Kildán élő ökörszemeknél figyelhetők meg. Míg egy angliai ökörszem általában legfeljebb 10 grammos, addig egy St Kildán élő példány akár 16 grammot is nyomhat.
Saját ének, saját genetika
A nagyobb testméret mellett a szigeti madarak sajátos éneket is kialakítottak, emellett testarányaik és tollazatuk is eltér a szárazföldi populációkétól.
A genetikai vizsgálatok azt is kimutatták, hogy a Shetland- és a St Kilda-populációk egymástól is genetikailag elkülönültek, annak ellenére, hogy külsőre hasonlónak tűnnek.
A kutatók szerint ez az úgynevezett párhuzamos evolúció egyik látványos példája.
Valószínűleg ugyanabból az ősi brit populációból származó madarak telepedtek meg a különböző szigeteken, majd egymástól függetlenül, hasonló környezeti hatásokra hasonló fejlődési irányba indultak el.
A szigeteket gyakran az evolúció természetes laboratóriumainak nevezik. Az elszigetelten élő állatpopulációk idővel olyan tulajdonságokat fejleszthetnek ki, amelyek teljesen eltérnek a szárazföldi rokonaikétól. Ennek köszönhetően alakultak ki például a komodói varánuszok vagy a kihalt floresi „hobbit emberek” is.
A szigeti óriásnövés jelensége
A kutatás egy jól ismert evolúciós folyamatot, az úgynevezett szigeti óriásnövést (island gigantism) mutatja be. Ennek során bizonyos állatfajok a szigeteken generációról generációra nagyobb méretűvé válnak.
A tudósok szerint ennek oka lehet a ragadozók hiánya, a stabil táplálékforrások vagy a helyi környezethez való alkalmazkodás. Más esetekben éppen az ellenkezője történik, és az állatok kisebbé válnak – ezt szigeti törpeségnek nevezik.
Bár a jelenség pontos mechanizmusait még ma sem értik teljesen, a skóciai ökörszemek fontos kulcsot adhatnak a kutatóknak annak megértéséhez, hogyan alakul ki a biológiai sokféleség a világ szigetein.
Új fajok születhetnek?
A kutatók szerint a genetikai különbségek már most olyan mértékűek, hogy a Shetland- és St Kilda-populációk idővel önálló fajokká válhatnak.
Ha ez bekövetkezik, akkor ezek az apró énekesmadarak újabb példát szolgáltathatnak arra, hogy a természet hogyan hoz létre új fajokat pusztán az elszigeteltség és az alkalmazkodás erejével.
Magyar Állatvédelem