Őshonos fajaink megmentésén fáradozik a Fővárosi Állatkert. Nemcsak a vadon élő állatfajok lehetnek veszélyeztetettek, hanem az ember által kitenyésztett háziállat fajták is. Az intézmény a múltban a hucul ló, a mangalica sertés, a magyar szürkemarha, illetve több magyar kutyafajta megmentésében vett részt.
Az állatkert honlapján elevítette fel a 81. OMÉK (Országos Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kiállítás és Vásár) alkalmával erőfeszítéseiket néhány őshonos vagy régen honosult háziállat fajta kapcsán. Tudnivaló ugyanis, hogy nemcsak a vadállatokat, a természetben kialakult fajokat fenyegetheti a kihalás veszélye, hanem az ember által domesztikált háziállatok azon fajtáit is, amelyeket régebben széles körben tenyésztettek, de aztán később valamilyen ok miatt felhagytak ezzel.
Pedig a régi, mára esetleg gazdasági jelentőségüket elvesztett fajták is érdemesek a megőrzésre! Nemcsak a régebbi korok emlékeit őrző fajtákként, hanem azért is, mert később újra lehet gazdasági jelentőségük is – írták.
Fontos az őshonos állatfajták megőrzése az utókor számára
Magyarország, illetve a Kárpát-medence több őshonos és régen honosult háziállat fajtája is veszélybe került a második világháborút követő időkben, mert egyre kevesebben foglalkoztak tartásukkal, tenyésztésükkel, így félő volt, hogy egyáltalán nem marad belőlük.
Szerencsésre néhány szakember – köztük Állatkertük egykori főigazgatója, Anghi Csaba – felismerte a jelentőségüket, és azt, hogy érdemes lenne tenni a megmentésükért.
Állatkertüknek a magyar szürke szarvasmarha, a mangalica sertés, a hucul ló, illetve több magyar kutyafajta, köztük például az erdélyi kopó megmentésében, megőrzésében is jelentős szerep jutott.
A Budapesti Állatkertben egyébként is nagy hagyományokkal bír a háziállatok bemutatása. Lendl Adolf, aki több mint egy évszázaddal ezelőtt vezette Állatkertüket, fontosnak tartotta, hogy az intézményben legyen háziállat bemutató is, ahol az őshonos fajtákat is láthatja a közönség. Lendl ezzel fél évszázaddal előzte meg korát, hiszen a nemzetközi állatkerti szakmában csak az 1960-as, ’70-es években kezdték felismerni a háziállatok bemutatásának fontosságát, annál is inkább, mivel a városlakó emberek számára a gazdasági haszonállatok, mint a szarvasmarha, a juh, a kecske, vagy éppen a sertés egyre inkább „egzotikus” állatokká kezdtek válni.
A hagyományt ma is követik, ezért Állatkertük egyik zónájában érdekes háziállat bemutatót alakítottak ki. Akad itt magyar tarka szarvasmarha, gyimesi racka juh, szőke mangalica, többféle ló és baromfi. Emellett, persze néhány távoli tájakon háziasított haszonállat is, mint az alpaka és a kétpúpú teve. Nem is beszélve az állatsimogató barátságos lakóiról.
(Forrás és fotók: Fővárosi Állat-és Növénykert)