Képzelj el egy élőlényt, amelynek lábai úgy borítják be az autódat, mint egy hatalmas vörös masni – szúrós héj, hosszú, pókszerű végtagok, tüskés ollók és apró szemek egy óriás testén. Nem egy ötvenes évekbeli sci-fi film szörnyéről van szó, hanem a valóságban is létező japán pókrákról (latinul Macrocheira kaempferi), amely hivatalosan is a Föld legnagyobb ízeltlábúja.
Ez a különös tengeri óriás nem a napfényes partokon sétálgat – leginkább 120–600 méter mélyen él a Csendes-óceán fenekén, Japán déli partvidékein. Megjelenése elsőre ijesztő lehet, hiszen
egyes példányok lábfesztávolsága meghaladja az 5 métert, súlyuk pedig elérheti a 20 kilogrammot.
A japán pókrák valójában egy nyugodt, magányos dögevő, amely elhalt állatokkal, algával, puhatestűekkel és kis halakkal táplálkozik.
A rák kemény páncélja és vörös-narancsszínű, fehér pöttyökkel tarkított teste nemcsak védelmet, hanem kiváló álcát is biztosít a köves tengerfenéken. Bár első ránézésre rettegett ragadozónak tűnhet, fontos szerepet tölt be a tengeri ökoszisztémában: tisztogatja az óceán alját, miközben ragadozóként is megállja a helyét.
A faj kizárólag Japán környékén él, főként a Tokiói-öböl, Sagami-, Suruga- és Tosa-öblök mély vizeiben. Tavasszal, a szaporodási időszakban feljebb húzódnak a sekélyebb területekre, ahol a hímek vetélkednek a nőstények petéinek megtermékenyítéséért.
Bár húsa állítólag különlegesen édes és vajas ízű, a japán pókrákot a tavaszi halászati tilalom, valamint a faj védettsége miatt ritkán fogyasztják. Az IUCN természetvédelmi szervezet szerint ugyan még nem veszélyeztetett, de külön figyelmet érdemel a faj fenntartása érdekében.
Magyar Állatvédelem