Száznál is több új fajt fedeztek fel a kutatók Új-Zélandnál! Több tucat puhatestűt, három halat, egy garnélafélét és egy lábasfejűt is azonosítottak.
Egy 21 fős kutatócsoport februárban indult expedícióra Új-Zéland mellett, a Bounty-árok jórészt feltérképezetlen vizein, abban a reményben, hogy új fajokat fedeznek fel – közölte a Telex. A munka meghozta a gyümölcsét. Vasárnap bejelentették, hogy száz új fajt sikerült detektálniuk. Ez a szám pedig valószínűleg még nőni fog, ahogy az összegyűjtött mintákat elemzik, írja a The New York Times.
Mint megjegyzik, több tucat puhatestű, három hal, egy garnélaféle és egy lábasfejű egyelőre a mérleg, jelentette be az Ocean Census óceáni élet felfedezésével foglalkozó szervezet, az Új-Zélandi Víz- és Légkörkutatási Nemzeti Intézet, illetve a Te Papa Tongarewa Múzeum.
Találtak olyan élőlényeket is, amelyeket egyelőre nem sikerült beazonosítaniuk. Az egyik ilyen egy csillag alakú, nagyjából egy centiméter átmérőjű állat, egyelőre úgy gondolják, hogy valamiféle korall lehet – jegyezte meg a Telex.
Csak töredékét ismerjük az óceáni fajoknak
Becslések szerint több mint kétmillió faj élhet az óceánokban, ezeknek egyelőre csak körülbelül tíz százalékát ismerjük. Nagyon fontos, hogy többet tudjunk meg a vízi élőlényekről is, mert a tengeri ökoszisztémák olyan funkciókat látnak el, amelyek támogatják az életet a Földön, például élelmiszer-alapanyagot biztosítanak milliárdok számára, megkötik a szenet, vagy szabályozzák az éghajlatot. Tudjuk, hogy a tengeri élőlények világa hanyatlik, viszont ahhoz, hogy ezt meg tudjuk akadályozni, a jelenleginél jobban kell ismernünk őket.
Az Ocean Censust tavaly alapította a Nippon Alapítvány, egy japán jótékonysági szervezet, és az Egyesült Királyságban működő Nekton óceánkutató alapítvány. Amikor megkezdte munkáját, az Ocean Census azt a célt tűzte ki, hogy egy évtized alatt legalább 100 000 új tengeri fajt találjon. A csoport leginkább azokra a területekre összpontosít, ahonnan egyelőre nagyon kevés mintát sikerült gyűjteni.
A februári expedíció során a kutatók először képalkotó rendszerrel és videokamerákkal térképezték fel a területet. Így ellenőrizték, az biztonságos-e a felszereléseik számára, és hogy biztosra menjenek: nincsenek sebezhető állatközösségek, amelyek potenciálisan sérülhetnek egy expedíció során.
Ezután bevetették a mintavevő eszközt, amelynek két hálója van: az egyik közel dolgozik a tengerfenékhez, a másik pedig egy méterrel felette. Ahogy siklik az óceánfenéken, felkavarja a közelében élő állatokat, a háló pedig begyűjti őket. A nagyobb állatok felkutatásához a tudósok más módszereket is alkalmaztak, például csalihálót.
A kutatók 1791 mintát gyűjtöttek a 4800 méteres mélységben. Ez nagyjából megfelel az Alpok legmagasabb csúcsának, a Mont Blancnak – írják.
A tudósok szerint az expedíció nagyjából a holdmissziónak felel meg – olyan keveset ismerünk még az óceánban élő fajok közül, hogy nagyjából annyira feltérképezetlen a terület ilyen szempontból, mint a világűr.
(Forrás: Telex, Fotó: Ocean Census/NIWA)