Székelyföldön a pásztorkodás és a juhászkutyatartás még mindig őrzi hagyományos gyökereit, ahol a kutyák napi szinten találkoznak vadakkal – medvékkel, farkasokkal –, és ösztönösen végzik a nyáj védelmét. Azonban a modern kor kihívásai, mint a pásztorhiány és a hagyományos kutyafajták lecserélése, jelentős változásokat hoztak.
A pásztorkutyák ösztöne és szerepe
A pásztorkutyák legfontosabb tulajdonsága, hogy ösztönösen védik a nyájat és az esztenát. Ez a képesség a természetes szelekció eredménye, amely ma is érvényesül a székelyföldi hegyekben. Azonban Rancz Előd előadása szerint egyre több konfliktus adódik az emberek és a pásztorkutyák között, részben az emberi tudatlanság és a természethez való eltávolodás miatt.
„A jó pásztorkutya bármilyen környezetben megállja a helyét” – fogalmazott Rancz, hozzátéve, hogy a kutyák megbízhatósága sok helyen csökkent a pásztorhiány és a helytelen szelekció következtében.
Kutyafajták változása: új kihívások
A hagyományos mioritic és kárpáti juhászkutyák helyét az elmúlt évtizedekben agresszívebb és önállóbb fajták vették át, mint például a kaukázusi juhászkutya, a közép-ázsiai juhászkutya és a kangál. Ezek a fajták képesek emberi irányítás nélkül is védeni a nyájat, ami megoldást kínált a pásztorhiány problémájára.
Azonban ezek az önálló kutyák a turisták rémálmává váltak. „Ezek a kutyák idejük nagy részét emberi felügyelet nélkül töltik, és erős falkaösztönük miatt gyakran támadólag lépnek fel idegenekkel szemben” – magyarázta Rancz.
Mit tegyenek a turisták?
Rancz Előd praktikus tanácsokat is adott a turistáknak. Ha nyájat látnak, ne közelítsenek hozzá, inkább várják meg, amíg elhalad. Érdemes szervezett túrákon részt venni, mert a vezetők egyeztetnek a pásztorokkal, akik ilyenkor megkötik a kutyákat.
„Mindig vigyünk magunkkal néhány szelet kenyeret. A legvadabb kutya is lecsillapodik, ha kenyeret kap. Az erőszakos védekezés, például botokkal és kövekkel való dobálás, csak ront a helyzeten” – tanácsolta.
A pásztorkutyák jövője
A hagyományos pásztorkodás és a modern kihívások között nehéz egyensúlyt találni. Rancz Előd szerint Székelyföld egyedülálló helyzetben van, ahol a pásztorkutyák még mindig ösztöneik alapján dolgozhatnak, hiszen a vadállatokkal való találkozások megőrizték természetes képességeiket.
„A pásztorkutyák és az emberek közötti harmónia megőrzése kulcsfontosságú. A turistáknak és a helyi gazdáknak is együtt kell működniük, hogy elkerüljék a konfliktusokat, és megőrizzék ezt az értékes hagyományt” – zárta gondolatait Rancz Előd.
Ez az előadás rávilágított arra, hogy a pásztorkutyák nemcsak a nyájak őrzői, hanem a székely hagyományok és a természetközeli életmód megtestesítői is. Megfelelő odafigyeléssel és tisztelettel ez az értékes kultúra a jövő generációi számára is fennmaradhat.
Maszol nyomán Magyar Állatvédelem
