A dél-alföldi tájakon meglehetősen ritkán láthatunk szirti sasokat. Az elmúlt napokban azonban felbukkant egy fiatal példány a Dévaványai-Ecsegi puszták részterületén.
Magyarországon csak a Zempléni-hegységben költenek szirti sasok, ott is mindössze két pár. Kóborló példányok azonban az alföldi tájakat is meglátogatják, jellemzően a tavaszi és az őszi időszakban. Ritkán, de előfordul, hogy a telet is itt tölti egy-egy madár. Az ezredforduló tájékán költési kísérlet is volt Szeghalom térségében, de sajnos nem járt eredménnyel.
Azt nem lehet tudni, hogy a most megfigyelt példány a Zempléni-hegységből, vagy a határ túloldalán fekvő Bihari-hegységből, esetleg a Kárpátokból érkezett-e. Szárnyfesztávolsága hasonló a rétisaséhoz, de a fiatal madarak szárnyán alulról az elsőrendű és a külső másodrendű evezők töve fehér, illetve a fehér farktollak végén egy jól észrevehető fekete szalag van, mely bélyegek alapján biztosan beazonosíthatók.
Az Alpokban élő szirti sasok főképpen mormotát fognak, ha azok későn veszik észre a közeledő ragadozót. A sas a menekülő állatot repülve üldözi, de az egy-egy ügyes hurokfordulattal megmenekülhet. Ha üldözője már sokszor és hiába csapott le zsákmányára, rendszerint feladja. A szirti sas szívesen ragad el bárányokat és kecskegidákat, de szükségből a hóban gázoló, legyengült fiatal zergét is elfogja.
Ezt a ragadozó madarat angolul Golden Eagle-nek nevezik, mert öregkorára a fején és nyakának egy részén aranyszínűre változik a tollazata. Magyarországon a faj fokozottan védett.
A Körös-Maros Nemzeti Park Dévaványai-Ecsegi puszták részterületén legutóbb négy évvel ezelőtt, 2017 októberében figyeltek meg kóborló szirti sast.
(Forrás: kmnp.hu, Fotó: Czifrák Gábor, Czeglédi Zsolt)