Hamarosan tucatnyi szürkemarha borjú születésének örülhetünk a Körösöknél. Novemberben indul az ellési szezon.
Kellemes őszi időben, jó minőségű legelőkön időznek a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság Sóstói Állattartótelepének őshonos juhai és magyar szürke szarvasmarhái.
Mint írta a nemzeti park, a magyar szürke szarvasmarhák a legelőkön vannak még. A telep környékén, három gulyában legeltetik őket. A szürkemarháknál hamarosan kezdődik az ellési időszak, november elején világra jönnek majd az első borjak.
A szürkemarha könnyen, emberi segítség nélkül, természetes úton hozzák világra borjaikat. Az ellések zöme éjszaka és hajnalban történik. Az újszülött szürkemarha borjú életerős, életképessége már az első pillanatban szembetűnő. A kapcsolat anya és borja között rögtön kialakul: a tehén a borjú fejétől indulva lenyalja a magzatmázat. Ez a tehén és újszülöttje között talán a legfontosabb mozzanat, a kötődés kialakulásában a magzatmáz szagának és az anya hangjának egyaránt fontos szerepe van. Az egészséges borjú mihelyt talpra áll, azonnal keresi anyja tőgyét és szopni kezd. Első tápláléka a föcstej, amely nagyobb fehérje- és zsírtartalmú, mint a későbbi tej, ugyanakkor vitaminokban és ásványi anyagokban is gazdagabb. Legnagyobb szerepe pedig a borjú egészségvédelmében van, mivel ellenanyagokat tartalmaz. A borjak felváltva szopják a tőgybimbókat. Egy életerős borjú testtömege 20 – 35 kg.
A friss borjak először kis létszámú óvodákba, majd 1-2 hét elteltével, népesebb iskolákba kerülnek. Néhány napos korukban egyedi jelölést (krotáliát) kapnak és életük végéig ezen a számon tartják őket nyilván. Kezdetben csak szopnak, később kiegészítő takarmányt is adnak nekik. Világra jövetelükkor pirók, világos pirók vagy sötét pirók színűek, majd leválasztásuk után, hat hónapos koruk tájékán nyerik el jellegzetes, szürke színüket.
Idén a változékony időjárás mellett is jó minőségűek voltak a gyepek, így a juh és a szürkemarha állomány is jó kondícióban várják a telet. A kellemes őszi időben sokat pihennek. A tágas legelőkön szabadon, komfortosan érezik maguk.
A megfelelő legelőhasználat gondos gazdát igényel, aminek a gulyások, juhászok és a nemzeti park dolgozói igyekeznek legjobb tudásuk szerint megfelelni. A helyes legelőgazdálkodással a területet is megfelelő ökológiai állapotban tudják tartani. A nyár folyamán elegendő mennyiségű takarmányt tároltak be télire, így az őshonos házi állatok téli ellátása is biztosított.
Jól érzik magukat az őshonos juhok is
A szürkemarha állomány mellett a tenyésztésben résztvevő racka és cigája juhok számára háremkerteket alakítottak ki, ők ezeken az elkerített területrészeken legelésznek. A fiatal egyedek, illetve a tenyésztésben részt nem vevő állatok pedig közös nyájban legelnek a pusztán. Megkapó látvány, ahogyan gyakran csoportosan lefekszenek egy kis körbe, úgy pihennek.
A fekvés jelzi, hogy jól, komfortosan érzik magukat. Köszönhető ez annak is, hogy a hűvösebb, ősziesebb idő beköszöntével jelentősen megcsappant a legyek és más élősködő rovarok száma, így ezek már nem zavarják a pihenő állatokat – írták.
(Forrás: KMNPI, Fotó: Lengyel György, Palcsek István Szilárd, Pozderka Imre)