Ökológiai katasztrófát előidéző események láncolata kezdődött meg 24 évvel ezelőtt. 2000. január 30-án este Romániában átszakadt egy bányászati cég cianidos zagytározójának töltése. Az ott felhalmozott százezer köbméternyi mérgező elegy több vízfolyáson keresztül a Tiszába jutott. A soha nem tapasztalt léptékű szennyezés két nappal később ért hazánk területére, majd levonulva a folyón megtizedelte annak élővilágát. Azóta február 1. a Tisza élővilágának emléknapja.
24 éve történt a természeti katasztrófa
2000. január 30-án, a késő esti órákban a romániai Nagybánya melletti Zazar település szomszédságában átszakadt az ausztrál-román tulajdonú Aurul nemesfémbánya 93 hektár területű zagytározójának a töltése. Ennek következtében mintegy százezer köbméter, cianiddal és nehézfémekkel erősen szennyezett, toxikus víz került a Zazar, majd a Lápos-patakba, onnan pedig a Szamosba, a Tisza mellékfolyójába.
A cianidhullám február 1-én lépett Magyarország területére.
Az első vizsgálatok 32,6 mg/literes koncentrációt mutattak ki Csengernél, ami meghaladta az érvényben lévő határérték 320-szorosát. Február 2-án a megmérgezett Szamos vize Vásárosnaménynál beleömlött a Tiszába.
A kárenyhítés lehetőségét Kiskörei Vízlépcső adta
Már akkor nyilvánvalóvá vált, hogy a kárenyhítés egyetlen érdemi lehetőségét a Kiskörei Vízlépcső adja. A védelmi stratégia kulcsfontosságú eleme tehát a vízlépcső rendkívüli üzemrendjének kidolgozása volt. A cél az volt, hogy a cianidos vizet a Tisza-tavon belül a folyómederben tartsák, majd
a tározó medencéiből származó tiszta vízzel felhígítsák.
A KÖTIVIZIG szakemberei ezért február 3-án jó minőségű folyóvízzel megkezdték a tározó duzzasztását. Ennek eredményeként február 6-án a Tisza-tó vízszintje a szokásos téli 610 centiméterről elérte a 700 centimétert, így plusz 55 millió köbméternyi, jó minőségű vizet sikerült betározni. Ezt követően a Tisza-tó belső víztereinek védelme érdekében lezárták az öblítő csatornák szabályozó műtárgyait.
Tiszta vízzel hígították a szennyezést a Tiszán
Február 7-én megjelent a szennyező hullám Tiszabábolnánál, ettől kezdve azonban a folyóból már nem juthatott víz a tározó belső medencéibe.
Még ezen a napon megkezdődött a tározó gyors ürítése.
A vízlépcső rendkívüli üzemrendje lehetővé tette a megnövelt felszínesést, így a nagyobb vízsebesség biztosítását, tulajdonképpen árhullámot indított el. Ennek köszönhetően – a tározó medencéiből visszaáramló – mintegy 25 millió köbméternyi tiszta vízzel sikerült felhígítani a szennyezést.
Az egész világ értesült a természeti katasztrófáról
Február 8-án délelőtt érte el Szolnokot a sejtméreg, fő hulláma pedig 9-én hajnalban hagyta el a várost. Erre az időre a szolgáltató szüneteltette a vízkivételt a szőke folyóból.
Ekkora már a környezeti katasztrófa híre nemzetközi visszhangot váltott ki.
A szennyezés levonulását követő napokban a Tisza középső szakaszán 57 tonna haltetemet gyűjtöttek össze. Egy-egy élettelen kopoltyúsban testsúlykilogrammonként 2,81 milligramm ciánt mutattak ki. Becslések szerint összesen mintegy 1240 tonna hal pusztult el, emellett sok más populáció is súlyos károkat szenvedett. Az egész világot bejárták a Tisza-mentén akkor készült képek, tudósítások. A környezeti katasztrófa Magyarországon másfél millió embert veszélyeztetett.
Tananyaggá vált a Tisza Csernobiljának vízügyi beavatkozása
A későbbiekben találóan Noé bárkájának is nevezett vízkormányzási intézkedések, közöttük a Kiskörei Duzzasztómű rendkívüli üzeme, a Tisza-tavi öblítő csatornák és ártéri fokok lezárása lehetővé tették, hogy a Közép-Tisza vidékén a mérgező anyagot a folyó medrében lehetett levezetni. Ennek köszönhetően a hullámtér,
a biológiai sokszínűséggel rendelkező holtágak és a Tisza-tó öblözeteinek páratlanul gazdag élővilága gyakorlatilag nem károsodott.
A vízügyi beavatkozások révén a szennyezéstől érintetlen maradt 13 holtág (112,2 km), és a Tisza-tó vízfelületének 93 százaléka (96,7 négyzetkilométer). A Kiskörén elindított mesterséges árhullám pedig nem okozott gondot a folyó alsó szakaszán, azaz a cianidos víz nem öntötte el a hullámtereket.
A bravúros vízkormányzás eredményeként a toxikus anyagok Tiszafürednél mért 5,2 milligramm/literes koncentrációja Kiskörénél 3,8-ra csökkent, Szolnoknál pedig „csak” 8 órán haladta meg a kritikus 2 milligramm/liter értéket. Azóta ezeket a vízügyi beavatkozásokat tananyagként oktatják.
Magyar Állatvédelem, forrás: Közép Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság, fotók: Duna Múzeum Facebook oldala