Egy perzselő nyári délutánon egy barackfa árnyékában Gokcen Yildiz felkapja a világosbarna szőrű, csaholó kiskutyáját. Végignyalja az arcát, emiatt az asszony kuncogásban tör ki. A nevetés azonban átadja helyét a komolyabb hangnemnek, amikor a kutya hátsó lábaira mutat, amelyekből hiányoznak a mancsok. Azt mondja, ez annak a bántalmazásnak a jele, amelynek a törökországi utcai kutyák egy része ki van téve. A BBC az új török törvénytervezetnek járt utána.
Gokcen Yildiz nappal középiskolai fizikatanár, éjjel pedig az utcai kutyák védelmezője. A kezében tartott kutya egyike annak a 160 kutyának, amelyeket a török főváros, Ankara külvárosában lévő birtokán gyűjtött össze. Az ő kutyái csak egy kis töredéke az ország négymillióra becsült utcakutya-populációjának.
A probléma hevesen megosztja a közvéleményt
Vajon a kóbor kutyák a környék részei, amelyeket gondozni és szeretni kell? Vagy a kormánynak drasztikusabb megoldásokra van szüksége, mint amilyeneket az állami média szerint fontolgat – beleértve az altatást is?
Gokcen Yildiz 15.000 négyzetméteres ingatlanán idős és fogyatékkal élő, valamint pszichológiai vagy viselkedési problémákkal küzdő kutyákról gondoskodik.
„Nem ez a munkám, de gondoskodom a rászoruló kutyákról” – mondta. „Mindig anyagi gondjaim vannak, mert a gazdaság egyre nehezebb. Amikor a benzin ára emelkedik, minden, például az állateledel vagy az általam adott gyógyszerek, vagy az állatorvosi költségek – minden megemelkedik.”
Elmondta, hogy a pénzügyek miatt aggódik, de nagyobb gondja az, hogy mi lesz a kutyákkal, ha nem gyűjti be őket. „A kinti kutyák két-háromnaponta esznek, de életben vannak. Nem fognak meghalni. Ez az, ami igazán aggaszt” – mondta.
Törvényben szabályoznák az altatást
Recep Tayyip Erdogan elnök Igazság és Fejlődés Pártja (AKP) törvényhozói egy új törvényjavaslaton dolgoznak, amelynek célja, hogy a kutyák ne kerüljenek az utcára.
A tervezetet még nem terjesztették be az ország parlamentjébe, de az állami média jelentése szerint az önkormányzatoknak kötelezniük kellene a kóbor kutyák begyűjtését, mintegy 30 napig tartó elhelyezését, és ha az állatokat ennyi idő alatt nem fogadják örökbe, elaltathatják őket.
Ez utóbbi rendelkezés felháborította az állatvédőket – és a török kutyabarátokat, mint például Yildiz asszonyt is -, de kérdéseket vetett fel azzal kapcsolatban is, hogy a már meglévő létesítmények országszerte képesek lennének-e megbirkózni a további feladatokkal. Megoldásként újabb menhelyeket építenének, ahol ivartalanítás után tovább gondoskodnának a kutyákról.
Ivartalanítás, majd vissza az utcára
Dr. Murat Arslan, a Török Állatorvosok Szövetségének elnöke szerint az ország tartományi és kerületi önkormányzatainak csupán egyharmada rendelkezik menhellyel. Ez volt az egyik probléma a meglévő törvénnyel, amely előírja, hogy a kutyákat sterilizálni kell, majd vissza kell helyezni az utcára, ahol éltek.
„Az állatállomány kezelése érdekében az utcai kutyákat be kellett gyűjteni, sterilizálni kellett, be kellett oltani őket, majd vissza kellett engedni az utcára. Azonban nem minden településen voltak olyan menhelyek vagy létesítmények, ahol ezeket a műveleteket el lehetett volna végezni. Különösen a kisebb településeken nincsenek sem menhelyek, sem elegendő állatorvos foglalkoztatása”.
Ha ezt a 20 évvel ezelőtt hozott törvényt betartották volna, akkor ma nem lenne ilyen nagy az utcai kutyapopuláció, mondta Dr. Arslan.
Az állatok elhagyása, valamint a kutyák túltenyésztése és eladása szintén hozzájárult az utcai kutyapopuláció növekedéséhez – mondta a BBC-nek. Bár az állatok mikrochippel vannak ellátva és egy központi adatbázisban regisztrálva, a hatóságoknak jobban kellene követniük a tulajdonosok bírságolását, ha kiderül, hogy az állatokat az utcára dobták – tette hozzá.
Az állatorvos szerint az állatokat ajándéknak tekintik – de nem úgy
Hasan Koc, a több mint 20 éves tapasztalattal rendelkező állatorvos elmondta, hogy tetszik neki, hogy a törökök általában véve együttérzőek az állatokkal, de vannak olyan kérdések, amelyeket meg kell vitatni.
„A nőstény kóbor macskák és kutyák ivartalanítása nagyon fontos, ez egy konkrét és költséghatékony módszer a túlszaporodás kezelésére. Emellett növeli az állatok életminőségét az utcán, és csökkenti az agresszió mértékét” – mondta.
Arra a kérdésre, hogy mi az oka a kóbor állatok növekvő populációjának, azt válaszolta: „A válasz szerintem az emberi hozzáállás”.
„Egyesek az állatokat különleges napokra és alkalmakra szánt ajándéknak tekintik, aztán megelégelik a felelősséget, és az utcán hagyják az állatokat” – mondta, és sürgette az állat örökbefogadókat, hogy az örökbefogadás előtt legyenek tisztában a felelősséggel.
A kutyatámadások áldozatai altatnának
Függetlenül attól, hogy mi vezetett a problémához, az olyan kampánycsoportok, mint a Safe Streets Association (Biztonságos Utcák Egyesület) azt állítják, hogy megoldás kell ahhoz, hogy a kutyákat véglegesen eltávolítsák az utcáról.
Dr. Meltem Zorba ügyvéd a Safe Streets önkéntese. Olyan családokkal dolgozik, akik kóbor kutyák támadásainak áldozatai lettek, és rámutat a kormányzati statisztikákra, amelyek szerint
az elmúlt öt évben az utcai kutyák 55 halálesethez, több mint 5.000 sérüléshez és 3500 közlekedési balesethez járultak hozzá.
„Három éve sürgetjük a törvényi változtatásokat” – mondta. „Nem szabadna, hogy kóbor kutyák legyenek az utcákon. Elfogadhatatlanok ezek az emberek elleni, halált okozó támadások, közlekedési balesetek és más állatok megtámadása”.
Azt kéri, hogy törvényileg írják elő, hogy a kutyákat végleg el kell távolítani az utcákról – a jelenleg érvényben lévő befogási és szabadon engedési protokoll helyett. Meltem Zorba szerint a kutyák más problémákat is felvetnek, többek között a veszettséget és a közegészségügyi problémákat, amelyek a nyilvános helyeken, például parkokban és játszótereken található kutyaürülékből adódnak.
„Ez a racionalitás” – mondta az új jogszabály megalkotásáról, hozzátéve,
„hogy az altatás csak a végső megoldás lehet, és annak eredménye, ha egy állatot túl betegnek ítélnek, vagy ha veszélyt jelent a társadalomra.”
A kérdésben nemzeti konszenzus alakulhat ki
Egy nemrégiben végzett közvélemény-kutatás szerint a megkérdezettek közel 80%-a támogatta a kutyák utcára vitelét és a menhely biztosítását célzó intézkedéseket. Ugyanakkor kevesebb mint 3%-uk gondolta úgy, hogy a begyűjtött kutyákat el kellene altatni.
Mind Meltem Zorba, mind Gokcen Yildiz támogatja azt a kormányzati megoldást, amely lehetővé tenné, hogy
a kutyákat elvigyék az utcáról, országszerte újonnan épített menhelyeken gyűjtsék be őket, sterilizálják, és gondoskodjanak róluk életük végéig, ha nem fogadják örökbe őket.
Úgy tudják, hogy a kormány azt tervezi, hogy a helyi hatóságoknak új forrásokat biztosítanak a kóbor kutyákra vonatkozó új törvény végrehajtásához.
Nem világos azonban, hogy a kormánynak – amely már így is gazdasági válsággal küzd, amelynek következtében az infláció idén elérte a 75%-ot – vannak-e forrásai egy ilyen megoldásra.
BBC – Magyar Állatvédelem