A harkovi állatmentők szerint az állatok megmentése csupán az első lépés, végső céljuk, hogy ezeknek a megmentett háziállatoknak új otthont találjon.
Mi is beszámoltunk, hogy elkeseredett harcot kell azoknak is vívni állataikért, akik nem fognak fegyvert. Így volt ez azzal a férfival, aki 225 kilométert gyalogolt, hogy biztonságba helyezze kutyáját. Róla két cikkben is beszámoltunk.
Attól a pillanattól kezdve, hogy a szervezet a helyszíni mentés mellett döntött, elkezdtek ötletelni miként gazdásíthatnák gyorsan az állatokat. Az állatmentők nemzetközi szervezetekkel is beszéltek, és olyan embereket kerestek, akik hajlandóak örökbe fogadni, akár ideiglenesen is egy-egy háziállatot.
„És így kezdtük el az evakuálást. Minden nap új állatokat szedtünk össze, akiket a tulajdonosaik elhagytak. Ez még ma is így van. Kevesebb állatot evakuálunk külföldre, de még mindig ugyanannyi elhagyott állat van, és ugyanannyi segítségkérés” – mondta Vintoniuk.
Megjegyzi, hogy az örökbefogadó központban már gondozott állatokat és a háború alatt befogadottakat is sikerült újra gazdásítaniuk. A legtöbb állat Lengyelországba, Németországba, Litvániába, Olaszországba, Spanyolországba és Portugáliába került, kisebb számban pedig franciaországi és csehországi családokhoz. Románia és Magyarország az állatok evakuálási folyamatán belül átmeneti pontként segít.
A művelet kibővült azzal, hogy ott segítenek, ahol szükség van rá. „Kisebb menhelyek is kértek tőlünk segítséget, és nemcsak a harkovi régióból, hanem a donyecki és a zaporizzsjai régióból is” – jegyzi meg.
„Az állatmentőink odautaznak, ahol a háziállatok vannak, és ott nyújtják a szükséges segítséget” – mondja. „Ha orvosi segítségre van szükség, segítünk azzal, hogy az állatot egy klinikára szállítjuk. A klinikai kezelésre egy alapot biztosítunk, és amikor a kezelés befejeződött, munkatársaink felveszik az állatot, és idehozzák rehabilitációra és további kezelésre. Ezután pedig családokat keresünk, akik új otthont biztosítanak neki”.
Vintoniuk azt mondja, hogy szívesen hozná „házon belülre” az orvosi segítséget, hogy csökkentse a kezelések költségeit. „25-30 állatunk van, és napi 1000 dollárba kerül, hogy magánklinikákon kezeljük őket” – mondja. „Ezek hatalmas költségek, és megértjük, hogy olcsóbb lenne, ha saját klinikánk és saját állatorvosaink lennének. A magánklinikák nem tudnak árengedményt adni nekünk”.
RD – Magyar Állatvédelem