A 61 éves Igor Pedin Mariupolból Zaporizzsjába, gyalog menekült kutyájával. A férfi szerint a háborús övezeten keresztüli utazás megviselte a kutyáját, a 9 éves Zhu-Zhut. 225 kilométert gyalogoltak az ostromlott Mariupol kikötőváros poklából, az orosz megszállás alatt álló délkelet-ukrajnai területeken át, a viszonylag biztonságos Zaporizzsja városáig. Pedin az utat fáradtan, néha sírva, de kutyája miatt boldogan tette meg.
Pedin hőstette annyira rendkívüli volt, hogy a 24 ellenőrzőpont egyikénél, amelyeken áthaladtak a hosszú út során – ami olyan, mintha Budapestről lesétált volna Zalaegerszegre, de egy dühöngő háborúban – orosz katonák gyűltek köré az éjszaka sötétjében, hogy meghallgassák merész tetteit, cigarettát tömtek a zsebébe, és szerencsét kívántak neki.
De bár Pedin azt állítja, hogy nincs szüksége orvosi segítségre, és Zaporizzsbába érkezésekor azt állította az orvosoknak, hogy “boldog vagyok, ahogy vagyok – életben…”, az egykori hajószakács egyre inkább hűséges társa, Zhu-Zhu, a kilencéves keverék terrierje miatt aggódik.
Most Kijevben, Ukrajna fővárosában Zhu-Zhu még mindig fél a fékező buszok csikorgásától, amely a mariupoli bombákra emlékezteti, és sokáig alszik. [perfectpullquote align=”full” bordertop=”false” cite=”” link=”” color=”” class=”” size=””]”Mariupolban a katonai repülőgépek hangjától is félt. Akik felettünk repültek és bombákat dobtak le. Szóval még mindig fél ezektől a hangoktól.”[/perfectpullquote]
Az égő házak és tankok füstje által megkárosított szaglása lassan visszatér, és láthatóan elégedetten fúrja orrát a kijevi parkok füvébe.
fotó: Vincent Mundy/The Guardian
Pedin azonban azt mondja, hogy kutyája mancsait csúnyán felsértette az összetört üvegeken, a kráteres utakon és egy kiégett és összetört 30 méter magas híd rozsdás vázán való átkelés, amelyen a félelmetes kaland során át kellett kelniük. Zhu-Zhu most sántít, és Pedin aggódik, hogy kutyája napról napra gyengébbnek tűnik fizikailag. Reméli, hogy talál egy állatorvost, aki segít, de mivel kevés pénzzel rendelkezik, és csak a szállást illetően támaszkodhat a 87 éves szüleire, így a férfi szerint ez egyelőre csak remény.
[perfectpullquote align=”full” bordertop=”false” cite=”” link=”” color=”” class=”” size=””]”A jobb első lábán sántít, és nem engedi, hogy megnézzem, mi baja van a lábának” – mondja Pedin a kutyájáról. “Mindig odakab, amikor meg akarom nézni a mancsát… Zhu-Zhu most nagyon rosszul reagál a hangokra. Amikor éles hangokat hall, állandóan összerezzen és félreugrik.”[/perfectpullquote]
A kiskutya nyüszít és sír, amikor gazdája eltűnik a szeme elől. Pedin a menekülésük során felcipelte őt az emelkedőkön, és csak egyszer tiltakozott Zhu-Zhu, amikor nem akart tovább menni. “Ha nem sétálsz, mindketten meghalunk, sétálnod kell” – mondta a kutyájának a célállomásuk előtti utolsó napokban.
A férfi aprólékosan felkészült a hosszú útra. Becsomagolt egy táskát, lemérte, de a zsák súlya 70 kiló volt, ezt le kellett csökkentenie maximum 50-re. Pedin és Zhu-Zhu első feladata az volt, hogy átkeljenek egy öt kilométeres ostromlott szakaszon a város széléig, és ezt a célt sem nagyon tudták elérni. Április 23-án reggel 6 órakor elhagyták otthonukat a Mariupol kikötője melletti Tkochenko-Petrenko utcából, és két órába telt, amíg átvágták magukat a krátereken, megcsavarodott acél akadályokon és a fel nem robbant lőszereken.
Pedin azt mondja, kutyája, a 2013-ban született, 12 fős alom legkiseb kölyke volt. Hűséges társa, aki állandó örömet és szeretetet ad neki. Eltökélt szándéka, hogy a legjobb ellátást kapja. “Nem tudom elképzelni az életemet nélküle” – mondja. “Az evakuálás előtt megígértem neki, hogy élve kihozom Mariupolból, és eljutunk a végállomásunkra. Azt mondtam neki a házunkban, mielőtt elindultunk volna: “Csak menj és énekelj [mint egy menetelő katona]”, és ő az ajtóhoz sétált.
“Megígértem, hogy a végsőkig velem lesz, megígértem…”
Cikkünk következő részében bemutatjuk a kalandos utazás izgalmas pillanatait.
Guardian nyomán Magyar Állatvédelem
címlapkép: Vincent Mundy/The Guardian