Sokan teszik fel a kérdést, hogy miért kell ennyire komolyan venni az állatkínzást. Sigmund Freud azonban már több mint száz évvel ezelőtt megadta rá a választ: az állatkínzás a kegyetlen gyilkosságok elő-szobája – írja a vaol.hu.
A fiatalkori állatkínzás akár a későbbi brutalitás melegágya is lehet. Freud elmélete, valamint saját kutatásai alapján indult el a veszprémi állatvédő, Katona István, amikor tanulmányát megírta a témában.
Az állatbántalmazás az erőszak és az agresszió megnyilvánulásának egyik formája. Az erőszak pedig nagyon ritkán jelentkezik elkülönülten, azaz ha valaki erőszakos az állatokkal, nagyon nagy valószínűséggel mással más körülmények között is hajlamos az erőszakosságra – kezdi gondolatmenetét a szerző. S ezzel ki is mondja alapfeltevését, melyet később kutatásaira és régebbi elméletekre alapozva bizonyít.
Tanulmányának fő irányvonala a családon belüli erőszak és az állatbántalmazások közötti párhuzam. Habár leginkább erre hoz példákat, fontosnak tartja megemlíteni, hogy az állatkínzás sok esetben más típusú bűncselekményekkel is összefügg, mint például a kábítószer-használat, fegyverbirtoklás, csalás, gyilkosság. Katona István hivatkozik egy kutatásra (Arluke&Luke, 1997), amely leírja, hogy ha a hatóságok komolyabban foglakoznának az állatok ellen elkövetett erőszakos esetekkel, akkor sok veszélyes bűnözőtől tisztíthatnák meg az utcákat. Az állatkínzást tehát felfoghatjuk egyfajta vészjelzőként is, amely az elkövető erőszakos jellemére mutat rá – ez pedig kapcsolatba hozható a családon belüli erőszakkal is. Az erőszakos cselekedetek elkövetői különböző tulajdonságok alapján jól csoportosíthatók: ezzel foglalkozik a kriminálpszichológia. Céljuk, hogy a lélektan törvényszerűségeire építve feltárják a bűncselekmények indítékait.
A kriminálpszichológusok egyértelmű összefüggéseket találtak az elkövetők háttere és az elkövetés módja között. Itt kapcsolódik be az az elmélet, miszerint a családon belüli erőszak és az állatkínzás összefügg.
Hiszen a gyermekek mindenre fogékonyak, és tanulásuk alapja az utánzás. Azonban a gyermek nemcsak a megfelelő példákat sajátítja el, hanem mindent, amit lát. Tehát az elsődleges a későbbi erőszak elkerüléséért az lenne, hogy megfelelő mintákat mutasson a környezet a gyermeknek. A nevelés alapjának is annak kellene lenni, hogy ha a gyerek rosszat csinál, akkor kap valamiféle büntetést, de persze nem fizikai értelemben. De ami még ennél is fontosabb, hogy magyarázzuk el neki, miért büntettük meg. Tehát a kulcsszó a következetesség.
Amikor valaki állatkínzást követ el, felmerülhet a kérdés: miért tette. Erre azt a magyarázatot adja Katona István, hogy a gyermekek – valószínűleg a nem következetes nevelés eredményeképpen – így próbálnak hatalmat gyakorolni az állat felett ahelyett, hogy türelemmel, következetesen nevelnék, tanítanák őket.
Tehát azokban a családokban, ahol megjelenik az állatkínzás, nagy valószínűséggel jelen van a családon belüli erőszak is. A két eset egyik legfőbb összefüggése a kiszolgáltatottság: egy gyermek vagy egy nő hasonlóképp kiszolgáltatott, mint egy állat.
Sok esetben azok, akik állatokat bántalmaznak, nincsenek is tudatában annak, hogy bűncselekményt követnek el. Sokszor még a nyomok eltüntetésével sem foglalkoznak, mondván, „ez úgyis csak egy állat”, így azt gondolják, a hatóságok sem veszik komolyan a dolgot. Szerencsére ma már egyre több olyan esetet láthatunk, amikor tényleges, végrehajtandó szabadságvesztésre ítélik az állatkínzót. Mindennek ellenére sokan vélekednek még mindig úgy, hogy csak az állatvédők túlozzák el ezt a témát.
Katona István kutatása és tanulmánya nyomán állíthatjuk: megalapozott az összefüggés az állatkínzás és más erőszakos cselekmények között.
valo.hu nyomán magyarallatvedelem.hu, képünk illusztráció