A fehér gólya Európa egyik legismertebb vonuló madara. A magyar állomány döntő része minden évben Afrikába repül telelni, majd tavasszal visszatér a kontinensre. A vándorút oda-vissza akár 20 ezer kilométert is jelenthet. A kérdés régóta foglalkoztatja a kutatókat és az állatbarátokat is: honnan „tudják” ezek a madarak, mikor kell elindulniuk?
A természet „naptára”: a nappalok hossza
A madarak vándorlását elsősorban a nappalok hosszának változása indítja el. Ezt a jelenséget fotoperiódusnak nevezik, és a madarak hormonrendszere rendkívül érzékenyen reagál rá.

A kutatások szerint a hosszabbodó nappalok hatására a madarak szervezetében hormonális változások indulnak el. A hipotalamusz és az agyalapi mirigy aktiválja azokat a hormonokat, amelyek a szaporodási ciklus mellett a vándorlási viselkedést is befolyásolják. A folyamat eredménye az úgynevezett zugunruhe, vagyis „vándorlási nyugtalanság”:
a madarak ilyenkor egyre aktívabbá válnak, és elkezdik a felkészülést az útra.
Ezt a mechanizmust számos madárfajnál igazolták laboratóriumi és terepi vizsgálatokban is. A fehér gólyák esetében a nappalok hosszabbodása jelzi, hogy közeledik az északi féltekén a tavasz, vagyis hamarosan ismét kedvezőek lesznek a költési feltételek.
Belső biológiai óra

A gólyák viselkedését nemcsak a nappalok hossza, hanem egy belső éves ritmus, az úgynevezett cirkannuális biológiai óra is szabályozza. Ez azt jelenti, hogy a madarak szervezete egy körülbelül egyéves ciklus szerint működik.
Kísérletekben kimutatták, hogy még akkor is jelentkezik a vándorlási nyugtalanság, ha a madarakat állandó fényviszonyok között tartják. Ez arra utal, hogy
a gólyák „be vannak programozva” arra, hogy az év egy bizonyos időszakában útra keljenek.
Időjárás és környezeti jelzések

Bár a vándorlás időzítését főként a biológiai óra és a nappalok hossza szabályozza, a konkrét indulási időpontot sokszor aktuális környezeti tényezők befolyásolják.
A gólyák például szívesebben indulnak útnak, amikor kedvező légköri viszonyok alakulnak ki. Mivel ezek a madarak elsősorban termikek, vagyis felszálló meleg légáramlatok segítségével repülnek, a napsütéses, stabil időjárás jelentősen megkönnyíti a vándorlást.
Szeles vagy esős időben gyakran várnak néhány napot az indulással.
A modern műholdas jeladók segítségével végzett kutatások kimutatták, hogy a gólyák az út során is folyamatosan alkalmazkodnak a meteorológiai körülményekhez.
Tanulás és tapasztalat

A fiatal gólyák első útjuk során még nem ismerik a teljes útvonalat. A kutatók szerint ilyenkor részben veleszületett iránytartás, részben pedig a tapasztaltabb madarak követése segíti őket.
A felnőtt gólyák viszont már pontosabban ismerik a vándorlási útvonalakat és a fontos pihenőhelyeket. A GPS-alapú vizsgálatok azt mutatják, hogy sok példány évről évre szinte ugyanazon az útvonalon tér vissza Európába.
A fehér gólyák vonulása tehát nem egyetlen tényező eredménye. A nappalok hossza, a hormonális változások, a genetikai program, az időjárási feltételek és a tanult viselkedés együtt alakítják azt a rendkívül pontos rendszert, amelynek köszönhetően ezek a madarak minden tavasszal visszatérnek Európába.
Magyar Állatvédelem

