A palackorrú nőstény delfinek megváltoztatják hangjukat, ha borjaikhoz beszélnek – ezt állapította meg egy a napokban publikált tanulmány. A kutatók Floridában 19 palackorrú nőstény delfin jellegzetes füttyét rögzítették, amikor fiatal borjaikkal úsztak, és akkor is, mikor egyedül vagy más kifejlett példányokkal voltak.
A delfinek jellegzetes hangot adnak ki: az egyedre jellemző a füttyük – olyan, mintha a nevüket kiáltanák. Mint Laela Sayigh, a massachusettsi Woods Hole Oceanographic Institution tengerbiológusa, a tanulmány társszerzője magyarázta: a sípoló hangot használják arra, hogy jelezzék hollétüket a társaiknak.
A kutatók viszont megfigyelték, hogy mikor a jelzést a borjaiknak szánják, akkor a hangszínük megváltozik, a fütty magasabb, erősebb hangon szólal meg. Peter Tyack, a skóciai St. Andrews Egyetem biológusa, a tanulmány társszerzője elmondta, hogy mind a 19 delfinanyánál tapasztalták ezt a hangszínváltozást.
A Proceedings of the National Academy of Sciences című folyóiratban megjelent tanulmány szerint a tudósok több mint három évtizeden át többször is különleges mikrofonokat rögzítettek az óceánban élő, azonosított delfinanyákra a floridai Sarasota-öbölben, hogy rögzítsék jellegzetes füttyüket. A hangjukat azokban az években is rögzítették, mikor borjaik születtek, és akkor is, mikor nem volt borjuk.
A delfinborjak három évig, alkalmanként néha ennél is tovább maradnak anyjukkal. Az apáknak azonban nincs hosszabb szerepe szülőként a borjakkal kapcsolatban. Hogy az emberek, a delfinek vagy más élőlények miért használnak „bébibeszédet”, nem lehet biztosan tudni, ám a kutatók szerint ez segíthet az utódoknak megtanulni az új hangok kiejtését.
Emberkísérlet
Az 1980-as években kisbabákkal folyatott kutatások azt állapították meg, hogy a csecsemők nagyobb figyelmet fordíthatnak a nagyobb hangmagasság-tartományban hallható beszédre. A nőstény rézuszmajmok szintén megváltoztathatják a hangjukat, hogy felhívják magukra a kölykeik figyelmét. És a zebrapintyeknél is megfigyelték, hogy a fiókáikhoz magasabb hangon szólnak, és lelassítják az éneküket. A tudósok szerint ezzel könnyítik meg, hogy a fiókák megtanulják a madárdalt.
A delfinek megfigyelésekor csak a hívójelre összpontosítottak, azt egyelőre nem vizsgálták, hogy más kommunikációban is használják-e a delfinanyák a magasabb hangot, és hogy esetleg ezzel szintén segítenek-e a borjaknak elsajátítani a „beszédet”.
Frants Jensen, a dán Aarhusi Egyetem viselkedésökológusa, a tanulmány társszerzője úgy vélte, valószínű, hogy a delfineknél is így zajlik az adaptáció, mivel a palackorrú delfin hosszú életű és „erősen akusztikus faj”, és a borjaknak sok hangot kell megtanulniuk a kommunikációhoz.
Korábban beszámoltunk, hogy május óta több mint 500 delfint mészárolt le a Dán Királysághoz tartozó, atlanti-óceáni Feröer-szigetek. Az erről szóló cikkünk ITT található.
MTI nyomán Magyar Állatvédelem