Sokan megkérdezik, vajon a klímaváltozások befolyásolják-e (egyáltalán) a nektár mennyiségét és minőségét? Nem kell szakembernek lenni, mindenkinek feltűntek az utóbbi évtizedben olyan, korábban nem jellemző változások, mint a tavaszi elhúzódó fagyok, aszályok, de olykor hatalmas esőzések.
Ezeket a kérdéseket az Aapi méhészeti szervezet legutóbbi, Grossettoban tartott kongresszusán M. Nepi, a Sienai Egyetem botanikus professzora és D. Alberoni tárgyalták, utóbbi az akác nektártermelése és az aktuális hőmérséklet összefüggésében is.
A Föld átlaghőmérsékletének fokozatos emelkedése tény, amelyet a NASA vonatkozó témájú videója (Global temperature anomalies from 1880 to 2015) meggyőzően szemléltet.
Számszerűsítve, a mediterrán térségben ez 1,4°C-os átlaghőmérséklet-emelkedést jelent, miközben a csapadék mennyisége 10-30%-kal csökkent!
A probléma jórészt az, hogy az említett változások gyakran hirtelen, drasztikus formában következnek be, anélkül azonban, hogy az élővilágnak kellő ideje lenne a fokozatos alkalmazkodáshoz. (Mivel a Föld élőlényeinek rendszere globális, pl.: táplálékláncokkal összefüggő együttes, azt a légkör és az óceánok vízhőmérsékletének ilyen látszólag jelentéktelen változása lényegesen megzavarja, fajok tűnnek el, jó esetben élőhelyeik más régiókba helyeződnek át. Magyarországon pl.: az elmúlt 100 év 4 legforróbb nyara éppen a 2000-es évekre esett és ekkor még nem is beszéltünk a modern mezőgazdaságnak a méhészetet is érintő természetromboló hatásáról – ref.)
Természetesen, a gyors alkalmazkodás hiányától a növények sem képeznek kivételt, akár fajaik egyes példányairól vagy azok közösségeiről van szó, nem beszélve bonyolult együttélésükről más élő szervezetekkel (mikroorganizmusokkal, rovarokkal, különböző megporzókkal, károsítókkal, stb.).
A közvetett hőmérsékleti hatások (időjárásbeli rendellenességek) a virágzó növények viselkedését hátrányosan befolyásolják, ami pl. nektárjuk korlátozott cukortartalmában nyilvánulhat meg. A tavaszi-nyári erőteljes felmelegedés eleve rövidíti a virágzások időtartamát.
És ekkor még meg sem említettük az egyre gyakoribb száraz időszakok hasonló hatásait!
A másik közvetett hatás a fotoszintézist érinti. Ennek végeredményeként a növény – a talaj összetevőiből és a levegő szén-dioxid tartalmából cukrokat (szénhidrátokat) és oxigént állít elő, az optimális 25, max. 30°C-os hőmérsékleten. Efölött viszont a fotoszintézis mérséklődésével mind a nektár elválasztása, mind annak cukortartalma csökken.
Mindezek a jelenségek magyarázatot adnak azokra a hétköznapi tapasztalatokra, amikor a nektárgyűjtés a látszólag kedvező körülmények ellenére gyér, vontatott – jellemzően forró, száraz időszakokat követően!
A klimatikus változások közvetlen hatásai érintik – többek között – a nektár összetételét. A nektár összetett cukoroldat, kiegészülve – kis mennyiségben – fehérjékkel, aminosavakkal, szerves savakkal, metabolitokkal (másodlagos bomlástermékekkel), illó anyagokkal és esetenként alkaloidokkal. Ha ezek az anyagok optimális mézelési/virágzási feltételek között, egészséges növényből származnak, az gyűjtési szempontból vonzó a méhek számára; ellenkező esetben viszont éppenhogy riasztó hatású.
Nepi professzor ezt a narancs nektárjának koffeintartalmával illusztrálta: ha a narancsvirág nektárja kis mennyiségben tartalmaz koffeint, az a gyűjtést fokozza, mivel ez az anyag a méhek „emlékezetét” serkenti (ahogy ezt már jó egy évtizede White és munkatársai tanulmányából ismerjük – ref.)
Ha viszont stressz következményeként a koffeintartalom emelkedett, a méhek kevésbé látogatják a narancs virágait.
A hőmérséklet-emelkedés másik közvetlen hatása a nektár viszkozitásának emelkedésében nyilvánul meg. Az, hogy mennyire „ömlékeny” a nektár, az adott klimatikus viszonyok között a hőmérséklettől és a cukorösszetételtől függ. Az optimális cukorkoncentráció 35–40%. Efölött a sűrűbb nektárt a méhek nem, vagy csak korlátozott mértékben képesek felszívni. Ennek példáját szeles időben bármelyikünk tapasztalhatja: az akác gyönyörű, fehér, csak épp a lépekben nincs illatos, begyűlő nektár, méheink pedig a kijárókban őgyelegnek. Ismerős, ugye?
L. Colombo cikkét a L’Apis 2020/4. számából ismertette:
dr. Tóth György / Méhészet