Az egérfülű denevérek olyan hangokat adnak ki, mint a zümmögő darazsak, hogy elkerüljék a ragadozó madarakat – ezt korábban emlősöknél nem tapasztalták.
Néhány hernyó képes mérges kígyónak tűnni, az amazóniai madár fiókái mérgező lárvává változnak, a virágkedvelő lebegő legyek úgy fejlődnek ki, mintha darazsak lennének.
Ezek mind példák az úgynevezett „Bates-i mimikára”, ami tulajdonképpen egy „evolúciós trükk”, amely arra készteti a viszonylag ártalmatlan állatokat, hogy egy veszélyesebb fajt másoljon, hogy elriassza a rá vadászó ragadozókat. (A Bates-i mimika kifejezés elnevezést az angol természettudósról, Henry Walter Bates-ről kapta, aki a brazil esőerdők lepkéivel foglalkozott.)
Ezeknek a trükköknek a sajátos típusa szinte mindig vizuális jellegű, és eddig leggyakrabban rovaroknál, madaraknál és hüllőknél fordult elő.
Most először figyelték meg ezt az akusztikus hatást emlősöknél is. A Current Biology folyóiratban május 9-én megjelent tanulmány megállapította, hogy egy gyakori európai faj, a nagyobb egérfülű denevérek feltehetően utánozzák a darazsak zümmögését – vélhetően azért, hogy elkerüljék, hogy rájuk veszélyes a baglyok megegyék őket.
[perfectpullquote align=”full” bordertop=”false” cite=”” link=”” color=”” class=”” size=””]„Felfedeztük, hogy egy emlős egy rovar hangját utánozza, hogy megijesszen egy ragadozó madarat”[/perfectpullquote]
-mondta Danilo Russo, a tanulmány vezetőszerzője és az olaszországi Università degli Studi di Napoli Federico II ökológia professzora.
[perfectpullquote align=”full” bordertop=”false” cite=”” link=”” color=”” class=”” size=””]”Ez egy csodálatos evolúciós kölcsönhatás, amelyben három olyan faj vesz részt, amelyek evolúciósan távol állnak egymástól.”[/perfectpullquote]
Mi ez a zümmögés?
1999-ben Russo egy híváskönyvtár létrehozásán dolgozott az európai denevérek behívásaihoz, és adatokat gyűjtött arról, hogy a különböző fajok hogyan kommunikálnak egymással. Miközben egy kis egérfülű denevért húzott ki a hálóból, és a kezében tartotta, a kisállat remegni kezdett, és folyamatos, intenzív zümmögést bocsátott ki – mondta Russo.
„A legelső gondolatom az volt, hogy úgy hangzik, mintha darazsak lennének!”
Kezdetben a kutatók azt feltételezték, hogy ez a zümmögés csak egy általános vészjelzés volt. De a hang annyira nyilvánvalóan hasonlított egy rovarra, hogy szinte azonnal felvetődött bennük egy hipotézis, és végül évekkel később úgy döntöttek, hogy tesztelik: Lehetséges, hogy a denevérek darazsakat vagy méheket utánoznak?
A mostani tanulmányban Russo és munkatársai először a denevér zümmögését hasonlították össze négy különböző rovarfajéval, köztük a mézelő méhekkel (Apis mellifera) és az európai lódarazsakkal (Vespa crabro). Elemezték a hangokat hullámhosszuk, frekvenciájuk, hívási időtartamuk és egyebek alapján, és azt találták, hogy szerkezetükben nagy átfedés van.
A baglyok szélesebb hullámhossz-spektrumot hallanak, mint az emberek. Így a kutatók úgy módosították a hangparamétereket, hogy illeszkedjenek ahhoz, amit a bagoly hall, és eltávolították a legmagasabb hangokat. Rájöttek, hogy a denevérek hangzása még jobban hasonlít a bagolyfülbe zümmögő rovarokhoz, mint az embereké. „A hasonlóság különösen erős volt, amikor a baglyok által nem észlelt változókat kivettük” – mondja Russo.
Ezután a kutatók hangszórókon keresztül két rovarzümmögést játszottak le. Az egyik egy zümmögő denevér hangja volt, a másik egy denevér társas hívása két különböző fajhoz, a gyöngybagolyhoz és a macskabagolyhoz.
Bár a felvett denevérhangok hallatán a baglyok közelebb kerültek a hang forrásához, úgy tűnt, hogy leginkább a baglyokat riasztotta el. Megpróbáltak elmenekülni, eltávolodni a beszélőtől, vagy legalább megvizsgálni, mi történik.
A kísérlet során a vadon élő baglyok, amelyek emlékezhettek arra, hogy valamelyik repülő rovar megcsípte, jobban megijedtek, és valószínűleg megpróbáltak elmenekülni, mint a fogságban nevelkedett baglyok. Russo és csapata azt feltételezi, hogy ennek az az oka, hogy a fogságban élők soha nem találkoztak veszélyes rovarral. Egyelőre azonban kevés tudományos adat áll rendelkezésre arról, hogy a baglyokat milyen gyakran csípik meg rendszeresen a méhek vagy a darazsak és hogy gyakran találkoznak-e velük.
A jövőben a tudósok szeretnék finomítani és bővíteni kutatásaikat
„Bár mindig hasznos a terepen végzett megfigyelések validálása, eredményeink kristálytiszták voltak. Érdekes lenne hasonló stratégiákat találni más fajoknál is.” – mondta Russo
[perfectpullquote align=”full” bordertop=”false” cite=”” link=”” color=”” class=”” size=””]Valójában széles körben elterjedt az a stratégia, hogy az üregekben élő állatok ijesztő hangokat utánoznak, hogy elkerüljék a ragadozókat[/perfectpullquote]
– mondja Anastasia Helen Dalziell , az ausztráliai Wollongong Egyetem ornitológiai kutatója, aki nem vett részt a vizsgálatban.
„A mimikáról ismereteink nagy része a vizuális mimikri vizsgálatából származik, de elvileg a mimetikus jelek bármilyen szenzoros típusban működhetnek” – mondja Dalziell. „Nagyon jó, hogy van egy újabb példa az akusztikus mimikára ami segít a mimikri szélesebb körű vizsgálatában.”
NatGeo nyomán Magyar Állatvédelem