A Madárkórház Alapítvány hortobágyi Madárparkjában 22 éves tapasztalattal működtetett röpdékben három lépcsős felkészítés után engedik szabadon a gyógyult gólyákat. Ezt most felajánlják valamennyi madármentő intézmény részére.
Első lépés az áramütés megelőzése Déri János szerint
Dr. Déri János, a Madárkórház Alapítvány vezetőjének tájékoztatása szerint az első lépcső egy 25 méteres röpdében két igazi, villanypásztorral szerelt villanyoszlop és közöttük feszülő légvezeték szokatja le a gólyákat villanyoszlopra szállásról, és légvezetéknek ütközésről. Az első tapasztalatuk egy kellemetlen áramütés, mely elveszi a kedvüket ennek megismétlésétől. A röpdében a villanyoszlop a legmagasabb pont, biztosan rászállnak és
tapasztalataik szerint soha többet nem próbálják újra, akkor sem, ha ki van kapcsolva a villanypásztor.
„2 éves tapasztalat szerint az így kiképzett, jelölt madarak nem kerültek kézre áramütés miatt. A röpdében tartási idő 1-2 nap. A szabad életben a gólyák legnagyobb vámszedője az áramütés, mely a kirepülést követő első napokban a fiatal gólyák jelentős részének a vesztét okozza. Ezért ez a felkészítési fokozat a legfontosabb” – magyarázza Déri.
A nagyröpdében a távolságtartás történik
A második lépcső az 50 méteres átmérőjű nagyröpde, ahol az elvadítás, embertől való félelem, távolságtartás kiépítése történik úgy, hogy ott évek óta együtt tartott idősebb, embertől félő gólyák között, a többieket utánozva vadulnak el.
A röpde bejáratához közeli kilátó a legmagasabb pont, ahova felszállnak a madarak. A látogatókat beengedjük a röpdébe, de csak a kilátóig, ahol az emberi jelenlét zavarja őket. A vadabbak átszállnak a röpde távolabbi térfelére, és magukkal ragadják a szelídebbeket, melyek megszokják, hogy ha jön az ember, akkor menni kell. Az itt töltött idő két hét.
Végül a sasok között kell helyt állniuk
A tájékoztatás szerint a harmadik lépcső az 50 méteres sasröpde, ahol réti és parlagi sasok között tanulják meg, hogy hogyan kerüljék el a konfliktust, mikor harcoljanak, vagy meneküljenek. Itt folytatódik az embertől való távolságtartás elmélyítése. Az átlátható oldalú röpdéből már messziről észreveszik a közeledő embert, és áthúzódnak a távolabbi felére. Az itt öltött idő egy hét.
Úgy tudni, minden áttelepítés során a befogást számukra kellemetlen hajkurászás során szenvednek le, ami a korábban gondoskodó embertől riasztja el őket. A befogások előtt autóval járjuk körbe a röpdét és riasztó fegyverrel, vagy karikással adott hanghatás, fegyvernek látszó seprűnyél látványa és ezek ismétlődése tanítja meg őket félni az autóktól és a lövéstől, mely
utóbbi afrikai útjuk során veszélyezteti őket.
„Ezen kiképzést teljesen ingyen bármikor, de minél hamarabb főleg az első villanyoszlopra szállás előtt, tehát már ez éppen repülős kisgólyák ezekben a napokban, hetekben való fogadásával ajánljuk fel” – írja szerkesztőségünknek eljuttatott felhívásában Déri doktor. Hangsúlyozz, a gólyák oda és a képzés után való elszállítását nem tudják vállalni. Azonban akár az ott történő későbbi elengedésükig is maradhatnak, amíg a szabadon fészkelő gólyáink fiataljaival szocializálódnak, és tanulják a táplálék keresést.
„A legfontosabb az áramütéstől való védelem, mely pár napos itt tartás után folytatható természeti területen” – hangsúlyozza. Kiemeli, ezzel több esélyük van az életben maradásra, mint a vad szülők által nevelt gólyáknak. Azok viszont, melyeket ember nevelt és ezt nem kapják meg, csak véletlenül maradnak életben.
További részletek itt.
Magyar Állatvédelem
