A gyöngybagoly egész Európában alapvetően az emberi településekhez kötődő madárfaj. Településeink másodlagos „természetes” környezetté váltak számára, az itt kínálkozó táplálékbőség és az építmények (templomok, középületek, magtárak) padlástere által biztosított költőhelyek miatt.
Azonban ezek az előnyös lehetőségek gyorsan szűkülni kezdtek az utóbbi évtizedekben. Az átalakult gazdálkodás, a költésre alkalmas helyek csökkenése, a rágcsálóirtás mind a gyöngybaglyok állományának csökkenéséhez vezetett. A közutakon történő pusztulás is sajnálatosan nagymértékű, egyes európai tanulmányok szerint a gyöngybaglyok közúti mortalitási aránya a legmagasabb a ragadozó madarak között.
Érdekesség a gyöngybagolyról, hogy egy melegkedvelő faj, mely csak nagyon csekély mértékben tud zsírt felhalmozni, így folyamatosan táplálkoznia kell. A téli időszakban azonban nehezebb a zsákmányszerzés, ezért a gyöngybagoly érzékenyen reagál a zord telekre. Azonban madarunk számos olyan evolúciós alkalmazkodással bír, amely ellensúlyozza a komoly téli állományveszteségeket (pl. testméretéhez képest kisebb, de több tojást rak, több utódot repít, továbbá egy költési szezonban jellemző a kétszeri költés.
KMNP – Magyar Állatvédelem
