Őszintén mesél szegénységben töltött gyerekkoráról, maga mögött hagyott függőségeiről, valamint arról is, hogyan tudott teljes életmódváltással 54 kilót leadni kevesebb mint egy év alatt.
Bár több mint két évtizede rendszeresen szerepel a médiában, mint az ország vadállatbefogója, arról mégis nagyon keveset tudnak az emberek, ki van valójában a szerep mögött.
Elmondása szerint ez inspirálta leginkább Both Zoltánt, akinek bevetéseiről már mi is számos cikkben hírt adtunk, hogy megírja az élettörténetét.
„Látnak a képernyőn, ahogy magyarázok egy állatról abban a néhány másodpercben, amennyi adásidőt kapok, az viszont eddig soha nem derülhetett ki, honnan indultam és milyen megpróbáltatásokon mentem keresztül” – fogalmaz.
„Mindig azt mondtam édesapámnak a krokodilra és az anakondára mutatva, hogy nekem egyszer lesz egy ilyenem. Ő erre nyilván csak mosolygott, hogy persze, persze…”
De hiába teltek az évek, senki és semmi nem tántorította el az álmától. Egyedül abban nem volt biztos, milyen keretek között valósítja meg, állatkerti gondozóként, állatorvosként vagy máshogy.
A történet végül a ‘90-es évek közepén fordult komolyabbra. Zoli ekkoriban kezdett állatbemutatókat tartani, amelyeknek hamar híre ment. Országszerte egyre több művelődési ház hívta meg, eleinte csak egy-két terráriummal érkezett, később viszont már egész miniállatkertet vitt magával.
Ezekről az eseményekről mindig tudósítottak a helyi lapok, hiszen nem túl gyakori programról volt szó, ami érthető módon sokakat érdekelt. Amikor 1997-ben elindultak a kereskedelmi tévék, sok szerkesztő és újságíró ezektől a médiumoktól igazolt át oda.
– meséli. Azt viszont eddig senkinek nem árulta el, hogy ennek a szereplésnek az idején akkora szegénységben élt, hogy még villany se volt náluk otthon. Mivel édesanyjának alkoholproblémái voltak, 14 éves korától nagymamája nevelte őt és két évvel fiatalabb testvérét is.
A hirtelen jött ismertségnek persze árnyoldala is volt: „Gondolhatod, mennyire nehezen tudtam feldolgozni a gyors sikert – hogy egyik pillanatról a másikra elkezdtek megállítani az utcán, vagy a buszon kellett elkezdenem arról beszélni, melyik a világ legveszélyesebb kígyója.”
„Ma már tudom, hogy ez nem megoldás, csak önpusztítás. Ha nem figyelsz oda magadra, nagyon könnyen bekerülhetsz egy fogaskerékbe, amiből aztán rettentő nehéz kiszállni. Ki lehet, de nagyon erősen akarni kell.”
Neki végül saját magától sikerült. „Egy napon belenéztem a tükörbe, majdnem elhánytam magam a látványtól és azt mondtam, ez nem élet.” Ennek a nagyjából egyéves időszaknak a részleteiről is teljesen őszintén mesél a könyvben.
Szerencsére egy sokkal pozitívabb fordulatot is hozott magával az ismertsége: megkereste őt a Katasztrófavédelmi Főigazgatóság, hogy dolgozzon nekik szerződéssel.
Külsős vállalkozóként azóta is neki továbbítják, ha állatszökésről érkezik bejelentés, ő pedig a nap 24 órájában készenlétben áll, hogy ha szükség van rá, azonnal indulhasson.
szeretlekmagyarorszag.hu