Manapság egyre többen tartanak egzotikus állatot házi kedvencként. A városokban, kis lakásokban sokan nem tudják bevállalni a kutyát, cicát, és egyéb megszokott házi kedvenceket, mégis, szeretnék, hogy „valami mozgás” legyen a lakásban. A tendencia a nagy papagájokat sem kíméli, egyre gyakrabban vásárolnak az emberek ilyen házi kedvencet.
Mivel ugyebár a mai embernek nincs ideje szelidítgetni kedvencét, kézenfekvő, hogy ún. „félkész” , kézzel nevelt madarat vásároljon. A tenyésztők pedig minden igényt kielégítenek, hisz csak a lehető legmagasabb profit számít. Úgy hirdetik a kézzel nevelt madarakat, mint ideális családtag, hiszen „a szülők által nevelt egyedek sosem szelídülnek meg “ennyire”, míg a kézzel nevelt dögönyözni való, bármit lehet vele csinálni, kezes, kedves… De nézzük csak, mi is az igazság…
A papagájok vadállatok
Vadon élő rokonaiktól mindössze néhány generáció választja el őket. Ugyanazokkal a genetikai kódokkal, ösztönökkel rendelkeznek, mint vadon élő társaik. A kézzel nevelés ezt nem irtja ki belőlük, sem a fogságban tartás. Mi is történik a kézzel nevelés során? A fiókákat rögtön, kikelés után kiveszik a fészekből, majd mesterségesen nevelik őket.
Sokszor már tojásként kiszedik a fészekből, és keltetőbe kelnek ki, egyáltalán nem érintkezve fajtárssal.
Míg a természetes körülmények között kikelt madarak sötétben- félhomályban vannak, a keltető fénye, villanykapcsolgatás, ricsaj, fajtársak, szülők hiánya, a mesterséges táppal való táplálás eredményeként stresszel kezdődik már a madár élete… A körülmények teljesen természetellenesek.
A papagájok rendkívül szociális lények. Párjukkal életük végéig együtt maradnak, soha nem kerülnek hallótávolságon kívül egymástól. Nagy csapatokban élnek. A szülők már tojás korban „csipognak” a madárkáknak, kommunikálnak velük- ez rendkívül fontos az egészséges társas viselkedés későbbi alakulásában. Mi történik, ha kiszakítjuk, megfosztjuk ettől őket?
A kézzel nevelt madár minket fog társnak tekinteni. Fajtárs hiányában, általában kiválaszt egy valakit a családból. A kézzel nevelt madaraknál általános probléma, hogy az első pár év valóban csodálatosan telik, ahogy azt a tenyésztő reklámozta… aztán jön a felnőttkor, az ivarérés. Madarunk kiválasztja a párját, jobb híján a családtagok közül, akihez kötődhet.
Minden normális papagáj a természetben védi a párját
Hisz mint írtam, erre szükségük van- egész életükben a társuk mellett vannak. De, mi is van a többi családtaggal, akikkel ezidáig szintén jól kijött az “ideális” házi kedvenc??? Nos, azt fogja csinálni, amint eljön az ivarérés, a fészekrakás időszaka, mint minden normális papagáj a természetben:
védi a párját, megtámadja, aki a közelébe, vagy a „fészek közelébe megy.
És ez még akár mókás is lehet, egy kis hullámos esetében… ha azonban egy ara, kakadu, amazon megy neki a családtagunknak, gyermekünknek, barátunknak, mert véd minket, bizony komoly sérüléseket okoz, és cseppet sem veszélytelen. Praxisom során találkoztam már sajnos arcon csípett gyerekkel, olyan esettel is, amikor egy fiatal pár hölgy tagja a plasztikai sebészeten kötött ki…. kakadujuk ugyanis a párját szemelte ki társnak, hozzá ragaszkodott.
Fontos leszögezni, hogy ez nem a madár hibája, rossz viselkedése… Ő teljesen normálisan, fajának megfelelően viselkedik- egy számára teljesen természetellenes közegben és szituációban…. Mégis, ők lesznek azok, akik előbb utóbb ebből rosszul kerülnek ki ebből a profitorientált divathullámból. Igen- ők fognak egész életükben parányi kalitkában, magányosan leélni az életüket, mellőzve a szoba valamelyik sarkában, kétségbeesetten hívva a „párját”. Hisz a természetben soha sem hagyják el egymást….
Ők lesznek, akik magányukban tolltépőssé válnak, viselkedészavarosak, sztereotip mozgásformákkal, öncsonkító viselkedéssel próbálják túlélni a magányt….. Egy olyan állat aki csapatban él, aki soha nem hagyja el a párját, aki egy 2-3 éves gyermek szellemi szintjén van. Sajnos, hiába nem ő a hibás, ő fogja elvinni ezt a terhet- hisz nyilvánvaló, az ember nem a családtagjától válik meg, inkább a madarat zárja be- örökre…
Ne vegyél kézzel nevelt madarat
És ez minden kézzel nevelt, egyedül tartott madárnál így lesz. Sajnos, biztos lehetsz abban, bármilyen cuki is pár évig, bármilyen kezes mindenkivel, ha kézzel nevelt papagájt vásároltál, csak az idő kérdése, hogy az ivaréréssel mikor üti fel a fejét a probléma.
Ne higgyetek a tenyésztők megtévesztő reklámjainak! A kézzel nevelt madár nem lesz mindenki számára dögönyözhető, kezes, tökéletes családtag!
Ha az 1998. évi XXVIII. törvény az állatok védelméről és kíméletéről szóló rendelet tükrében nézzük, akkor kijelenthető, hogy a kézzel nevelés nem más, mint állatkínzás!
Segíts Te is egy megosztással, hogy meg kevesebb kis élet végezze elszeparálva, egyedül, bezárva!
Dr. Gajcsi Dóra
(A szerző a WeFeNn Alapítvány alapítója az Exo Center egzotikus szakállatorvosa)
Magyar Állatvédelem