Image default

Különleges vándormadarak érkeztek a Csanádi pusztákra

Különleges vándormadarak érkeztek a Csanádi pusztákra. Hazánkban nsgyon ritkán, csak szórványosan költő nagy pólingok kifejezetten jól érzik magukat a nemzeti parkunkban.

A Körös-Maros Nemzeti Park Csanádi puszták részterületén szeptember közepén már 10-15 példányra növekedett az itt állomásozó nagy pólingok száma. A hosszú csőrű, különleges madarak szorgalmasan szedegetik a táplálékul szolgáló rovarokat – számolt be a nemzeti park.

A hazánkban előforduló legnagyobb testű partimadár a nagy póling.

Testhossza elérheti a 60 cm-t, szárnyfesztávolsága 80-100 cm körüli. Igen karakteres megjelenésű madárfaj, tollazata szürke alapon sötétbarnás foltokkal, pöttyökkel tarkított. Viszonylag hosszú lábai, és testéhez képest szinte aránytalanul hosszú, erősen lefelé ívelő csőre van. Hosszú, vékony csőrével kutat táplálék után a part menti növényzetben, vagy az iszapban, vagy akár a rövidre legelt gyepeken.

Jellegzetes hangjukról könnyen felismerhetőek

Nem csak megjelenése, de hangja is igen jellegzetes, vékony, sípoló, jajgatás-szerű. Sokszor nem is lehet látni a madarakat a Csanádi pusztákon, mert sötétben repülnek, viszont hangjuk elárulja őket – írják.

A nagy pólingok általában homogén csapatokban vonulnak, de előfordul, hogy kis pólingok, bíbicek is vegyülnek közéjük. Sajátos hangjuknak, jellegzetes „póli-póli” kiáltásuknak köszönhetően már messziről felismerhetők. Régen szélkiáltónak is nevezték őket, mert a népi megfigyelések szerint, amikor a nagy pólingok megérkeztek, akkor hamarosan beköszöntött a szeles, esős időszak is.

 

Hazánkban ritka fészkelő

Hazánkban csak igen ritkán, szórványosan fordul elő költése, jellemzően inkább tőlünk északabbra, lápos, turjános vidékeken fészkel. Viszont számos más északi partimadár fajhoz hasonlóan, a nagy pólingok is előszeretettel állomásoznak Magyarországon a tavaszi és őszi vonulásuk során. Az alföldi szikes tavak, kiterjedt puszták alkalmas táplálkozó- és pihenőhelyet biztosítanak számukra.

A Csanádi pusztákon is minden évben rendszeresen feltűnik néhány példány, nincs ez máshogy idén sem. Már augusztusban felbukkantak az első hírnökök, majd szeptember elején egyre több példányt lehetett látni. A Királyhegyesi-pusztán a helyi heves záporok hatására üdébb a gyep, több az apró rovar és egyéb gerinctelen, melyek a nagy pólingok táplálékát biztosítják, így a legtöbbször itt figyelhető meg 10-15 példány az utóbbi időben.

(Fotó: Szilágyi Attila/ Balla Tihamér)

Magyar Állatvédelem

KAPCSOLÓDÓ

Szerencsére szépen növekszik az őshonos mocsári teknősök száma a Körösöknél

Erik

Megkezdődött az őzek násza: hevesen és kitartóan udvarolnak a bakok kiszemelt őzsutáknak

Erik

Ősi szürkemarhák élvezik a pusztai életet Csomorkányban és Fecskésen

Viki