Már csak a szeretet tartja életben a felsőlajosi állatkertet – VIDEÓVAL

Az elmúlt 25 évben a látogatók szeretete, a boldog és kiegyensúlyozott állatok, és Tóth Tibor kedves történetei töltötték meg a felsőlajosi állatkert minden zegzugát. A MagánZoo most kong az ürességtől. November 11. óta, a korlátozó intézkedések okán zárva tart az állatkert, és úgy tűnik, ezúttal nincs kiút. Ha nem érkezik segítség, bezárás várhat a csodaparkra. Tóth Tiborral, az állatkert szívével-lelkével, tulajdonosával beszélgettünk.

Egyszerre dobban mindenki szíve, aki valaha járt a felsőlajosi állatkertben, és szemtanúja volt mindannak, amelyet Tóth Tibor és családja létrehozott. Bár rengeteg a segítő kéz, ezúttal a közösségi összefogást magasabb szintre kell emelni, ha valaha találkozni szeretnénk még a MagánZoo lakóival. Az állatkert 25 éves fennállása során temérdek akadályba ütközött, mégis ledöntött minden falat és túlélte a legyőzhetetlennek tűnő nehézségeket. Most azonban nagy a baj, ezért segítségre van szükség.

Tóth Tibor elmondta, jelenleg utolsó tartalékaikat élik fel, és a helyzet elég kilátástalan. Magánállatkertként támogatást továbbra sem kapnak, ezért a dolgozók munkabérét, az állatok ellátását, a rezsit és saját kiadásaikat is a tartalékokból kell fedezniük, már lassan egy éve. Hiába nyithatott ki az állatkert nyáron, szinte az összes ünnepnapon, amikor a látogatók megtöltik az óriási teret, zárva tartottak.

Az ezen események ideje alatt befolyt bevétel a normál működési rend szerint az éves kereset durván ötven százaléka.

Főként ennek hiánya nyomja az állatkert tulajdonosának vállát.

– Nálunk egyszerű a felállás: ha nem jön a vendég és nem veszi meg a belépőt, akkor nincs villany, nincs kukorica, nincs széna, nincsen semmi. Nagyjából egy évre elegendő tartalékot tudtunk felhalmozni, így a meglévő takarmányokkal körülbelül májusig húzzuk ki. Akkor azonban jön az első takarmánybetakarítás, amely több millió forintot emészt fel. Ha márciusban nem nyithatunk ki, arra már nem lesz pénzünk – vázolta fel az előttük álló nehézségeket Tóth Tibor.

A tulajdonos fájó szívvel mesélte, hogy már szinte mindenüket eladták: hat skót marhát, negyven kecskét, lámákat, tevét és több munkagépet. Bíznak a nyitásban, de tudják, az emberek nagy része szeretné, hogy minden zárva tartson, amíg úgy a biztonságos. Tóth Tibor úgy véli, a tömeges oltakozást követően ez a hozzáállás változni fog, ám fél attól, hogy addigra számukra késő lesz.

– Ha a húsvét ismét kimarad, nem tudunk tovább várni: be kell zárnunk a kapukat.

Körülbelül 40-45 állatkert van most a listánkon, akiket értesíteni tudnánk a végleges bezárást követően. Hozzájuk kerülnének az állatok, és nagy részük valószínűleg ingyen – mesélt a család közös, kényszerű döntéséről a tulajdonos.

Mint elmondta, az első bezárást követően megmentette őket a közösségi összefogás, most azonban az összeg, amit egy ilyen megmozdulás termelni tudna, már nem lenne elegendő.

– Volt, aki akkor az utolsó 800 forintját küldte el nekünk. Megható és csodálatos dolgok történtek, az emberek valóban megmentettek minket. Egy idős néni csak azért válogatta ki a pincéjében lévő répákat és zöldségeket, hogy elhozhassa nekünk. Felült a biciklire, eltekert a kapuig, felhívott, és ő maga adta át nekem a csomagot. Elképesztő volt – idézte fel a tavalyi emlékeket Tóth Tibor, majd hozzátette: hiába volt mérhetetlen nagy segítség akkor az emberek összefogása, egy akkor összegyűlt összeg most sajnos nem segítene rajtuk. A takarmány ára az egekbe emelkedett, és ha a húsvétot is bezárva töltik, a korábban említett betakarításra nem lesz elegendő pénz, később pedig annak költsége csak még tovább fog nőni.

Ahogy a nagyjából felbecsülhető összeg, úgy az adományozott állateledel sem segítene most a helyzetükön. A táplálék ugyanis még egy ideig rendelkezésre áll;

ami hiányzik, az a család megélhetéséhez, az állatok gyógyíttatásához, a munkagépek javíttatásához, illetve a dolgozók munkabérének kifizetéséhez szükséges pénz.

– Ez már nem csak az állatokról, de rólunk, emberekről is szól. Nagyjából tíz dolgozót fizetek, egy munkagépünk leállt, a féregtelenítés pedig hamarosan időszerű lesz. A gépet nem tudom megjavíttatni, mert körülbelül félmillió forintba kerülne, és az eltörött villákat sem pótoltuk, helyette ágakat használunk. Nekünk sajnos mindenért fizetnünk kell, még a több mázsa húsért is – részletezte a helyzet komolyságát Tóth Tibor.

A tulajdonos elmesélte, hogy szinte minden nap arról álmodik, egyszer majd besétál valaki azon a kapun, és segíteni fog, ahogy korábban Kádár János tette a veszprémi állatkertben. Bár elmondása szerint sokan mozgolódnak, az állandó látogatók próbálják fenntartani az érdeklődést a közösségi oldalakon, és támogatni is szeretnék az állatkertet, Tibor mégis félve mer csak segítséget kérni, hiszen úgy érzi, sokaknak van most nagy szüksége a pénzre, ő pedig nem szeretné azt különféle módszerekkel „kicsalni” senkitől, más kárára. Véleménye szerint több most a hiányzó összeg, mint amit ő akár csak remélhet az egyébként rendkívül jólelkű, segítő szándékú emberektől.

– Egy olyan személyre lenne szükség, aki falakat tör és mindent megtesz, ameddig határai engedik,

de úgy érzem, én ezt már nem léphetem meg – fűzte hozzá Tóth Tibor, aki ottlétünkkor éppen az agrárminiszterhez szóló levelét igyekezett összeszedett gondolatokkal megfogalmazni. Ez egy végső kiáltás, amellyel a család segítséget kér.

Számukra ugyanis nincs kiskapu, ha kinyitnának, körülbelül fél év bezárással és több millió forintos büntetéssel kellene számolniuk, ezért bár bíznak a márciusi szabálylazításban,

tervet készítettek arra az esetre, ha 2021-ben, az állatkert jubileumi, huszonötödik évében kellene örökre bezárniuk a kapukat.

– Ez az állatkert egyetlen magánember hóbortja, őrült ötlete nyomán jött létre. Rengeteg buktatón mentünk át, nem volt mögöttünk senki és semmi. Ahogy a könyvemben is leírtam, az állatkertünknek álomszép a története, egy 2-3 órás műsor ezt gyönyörűen be tudná mutatni. Szó van róla, hogy így zárjuk le ezt a huszonöt évet – folytatta.

Az egyetlen esélyük tehát, ha márciusban kinyithatnak, amikor mindenki kiszabadul a természetbe. Tibor elmondása szerint az összes állat személy szerint a barátja, a szerelme, így

ha mindettől meg kellene válnia, az életét, az életüket adnák oda.

– Megfogadtam, amikor átköltöztünk ide, hogy sosem fogok panaszkodni, hiszen nincs miért. Szeretnek minket és amikor nyitva vagyunk, sok a látogató, de most tényleg nagyon rossz a helyzet. Ráadásul négy dolgozóval vagyunk kevesebben, akik helyett én magam dolgozom. Reggel hétkor ugyanúgy munkába állok, mint a többiek, és bár az állatok nagyon örülnek nekem, nem tudom korlátlanul kényeztetni őket, hiszen félő, hogy előbb utóbb nem lesz miből. Arra viszont nagyon figyelek, hogy jól érezzék magukat, muszáj az ő boldogságukat is szem előtt tartanom, hiszen akárhogy is nézem, gyakorlatilag értük élünk – zárta gondolatait a tulajdonos.