Na jó, most írjuk át a biológiakönyveket: fogakkal rendelkező békát fedeztek fel! A fogak az egymással folytatott harchoz, illetve a keményebb páncélú rovarok összeroppantásához kell a békáknak.
Általában a békák ’fogáról’ nincs mit írni – apró kis tűszúrásnyi ’valamik’ a felső állkapocsban. Azonban Délkelet-Ázsia pataklakó békáinak egyik csoportja különleges adaptációval rendelkezik: két csontos ’agyar’ nyúlik ki az alsó állkapocsból – írja a termeszeti.hu.
Ezen Drakula békák közé több mint 70 fajt sorolnak, a fogat pedig az egymással történő harchoz használják, amit a területért vagy a párért vívnak, sőt néha, egész hihetetlen módon keményhéjú zsákmányokra vadásznak vele, például óriási százlábúakra vagy rákokra.
Egy amerikai-indonéz nemzetközi kutatócsoport most Sulawesi, Indonézia egyik zord, hegyes szigetén lelt az agyaros békák új képviselőjére.
Sulawesi egy hatalmas sziget hegyek, vulkánok, síkvidéki esőerdők és hegyvidéki erdők láncolatával. A különféle élőhelyek jelenléte azt okozza, hogy óriási a növények és állatok biodiverzitása.
Miközben a dzsungelen mentek keresztül, az amerikai-indonéz kétéltű- és hüllőkutató csapat tagjai váratlan dolgot fedeztek fel a famagoncok levelén és a mohákkal borított sziklákon: békafészkeket. A békák kétéltűek, zselés anyagban csomagolt petéket raknak, amiket a kiszáradástól úgy védenek, hogy többségük eleve a vízbe petézik. A csapat azonban olyan petéket talált, amelyek levelekre, mohás sziklákra helyeztek és közelükben meglátták az apró, barna békákat is.
Normál esetben, amikor a békákat kutatják, akkor a patakpartokat nézik vagy átgázolnak a patakokon, hogy a vízben közvetlenül megfigyeljék őket. Miután többször átnézték a fészkeket, a tudósok olyan békákra bukkantak, amelyek a leveleken ülve a kis fészkeket öleltek. Az új faj tudományos neve Limnonectes phyllofolia lett.
Akár egy kilósak is lehetnek a Drakula békák
A petékkel történő szoros kontakt lehetővé teszi a békaszülőknek, hogy olyan anyagokkal vonják be a tojásokat, ami nedvesen és baktérium- valamint gombamentesen tartja azokat. A közelebbi vizsgálatok során nem csak az derült ki, hogy az agyarral rendelkező békák apró tagjáról van szó, de az is, hogy a petékkel foglalkozó egyedek mindig hímek. A hím tojásvédő viselkedése nem ismeretlen, de meglehetősen ritka. Az agyaros békák nemzetségének több faja is gigantikus, akár 1 kg-ot is nyomhat. A skála másik végén ez az aprócska, új faj olyan könnyű, mint egy fillér.
A kutatók feltételezik, hogy a béka szokatlan szaporodási viselkedése a szokásosnál kisebb agyarával lehet összefüggésben. A rokonfajoknak nagyobb az agyara, ami segít abban, hogy a versengés során jobb helyeket találjanak a vízben a peterakáshoz. Mivel ezek a pöttöm békák úgy adaptálódtak, hogy a víztől távol rakják le a petéiket, így az agyaruk veszít a jelentőségéből.
(Forrás: www.goodnewsnetwork.org, termeszeti.hu)