1931-ben az idei évhez hasonlóan váratlanul érte a hideg a dél felé vándorlásra készülő fecskéket. Akkor, hogy mentsék a populációt, fűtött vonatokon utaztatták őket a melegebb éghajlatú területeke.
1931-es újságcikket osztott meg közösségi oldalán a sukorói Vadmadárkórház, amelyben arról ínak, hogy Bécsből az éjszakai velencei gyorssal ismét 30 ezer fecskét szállítottak Velencébe. Az állatvédő egyesület közbenjárására
a gyorsvonathoz fűtött teherkocsikat csatoltak és abban vitték le a fecskéket Olaszországba.
Akkor az újságíró úgy fogalmazott: korábban talán természetellenesnek látszott volna az állatszeretetnek ez a megkapó példája, ma azonban (1931-ben – a szerk.) elszorul tőle a szeretetlen ember szíve.
Hozzátette: „a hidegtől elalélt fecskéket, Istenke szent madárkáit drága repülőgépeken szállítja el az Embera melegebb Dél felé, de ugyanakkor gyilkos fegyvereket, úgyukat, kegyetlen szuronyokat kovácsol, szörnyű robbanóanyagokat, halálsugarakat kotyvaszt és rettenetes pokolgépeket konstruál az Isten legszánalmasabb madárkája, az Ember ellen.”
Végül megjegyzi,
vajon mi lenne, ha az ember sorsának intézést is az állatvédő egyesületek kezébe tennék?
Magyar Állatvédelem