A Sólyom utcában. Elit környék, vállalkozók, 40-50 éve ott lakó, egymást ismerő, becsületes, tisztességes emberek laknak ott. Nincsenek felelőtlen, légpuskával lövöldöző sihederek, sem gólyát nem szeretők, sem olyanok, akikről az utca lakói, vagy őket ismerő nánásiak ezt feltételeznék, vagy el tudnák képzelni. A rendőrök sem. És mégis van. Így kezdte segélykérő levelét dr. Déri János, a Hortobágyi Madárkórház vezetője. A levelet változtatás nélkül tesszük közzé.
„Áprilisban egy törött szárnyú gólyát hozott a hortobágyi Madárkórházba a HNP munkatársa. A seb friss volt, az összecsukott szárny külső oldalán egy nyílt, véres sebben egy 4,5 mm-es szoknyás légfegyver lövedék volt, mely mindkét alkarcsontot egy vonalban eltörte. Az ólom lövedék a sebbe tollakat vitt be és a csonton deformálódott. Körülötte sem gyulladás, sem alvadt vér, sem kiszáradó, összezsugorodó sebszélek, a sebben sem szennyeződés, sem fibrin, sem légynyüvek nem voltak, ami egyértelműen egy teljesen friss, aznapi, maximum pár órás sérülést jelent.
Mivel az egyetlen lövedék mindkét csontot eltörte, melyek egymás alatt helyezkednek el, és az egyik ujjnyi vastag,
max. 15 méterről, alulról és oldalról, 60-70 fokos szögből, valószínűleg egy utcához nagyon közeli háztetőn, vagy villanyoszlopon állva kapta lövést, mely földre kellett vigye.
Ki az utcára, nem egy kertbe, mert az utcán volt. Azzal a szárnnyal egy métert sem tudott repülni, még levitorlázni sem. Puffant a földön és mikor magához tért, gyalogolt. Így találták meg reggel 8-kor az utcán, lógó szárnnyal, egy olyan zsákutca végében, mely elég hosszú ahhoz, hogy a másik irányba ne találjon ki belőle, és az utca olyan helyről nyílik, ahonnan nehéz betalálni még GPS-sel is. Így biztosra vehető, hogy ott lőtték meg, nem a szomszéd utcák kertfaros telkein, sem máshol Hajdúnánáson.
A tettes az utcában van, és a feddhetetlen, gyanún felül álló lakosok között
Agatha Christie regényeiben Poirot mindig megtalálja ilyen társaságban is a gyilkost, ez lenne a feladata az ottani rendőröknek, de kéne hozzá valami nyomra vezető. Ha a rendőrség csak akkor nyomoz, ha van nyom, akkor nekünk kell egy kicsit magánnyomozni, hogy segítsük a munkájukat. Az, hogy az az egyik informátor szerint
előző napokban a 8-as számú ház előtti új villanyoszlopon láttak egy akkor még egészséges, talán fészkelni készülő gólyát, és hogy aznap reggel 7-kor egy lógós szárnyú gólyát láttak a Sólyom u. 8. alatti ház tetején,
az valami, mert lehet, hogy ott lőtték meg, és nem esett le, akkor az elkövetőt 15 méteren belül kell keresni. Akkor is, ha esetleg a megengedett 7,5 Joule fölé tuningolták a légfegyvert.
Az, hogy egy másik informátor szerint előző nap is ott volt lógó szárnnyal a kertfaros ház tetején, sőt megint mások láttak a környéken egy olyat egy hete is, akkor az viszont nem lehetett a betegünk, mert azzal a szárnnyal ez nem tudott átrepülni. Ha így volt, akkor lehet, hogy van még egy másik, lógós szárnyú, de röpképes gólya is. Lehet, hogy abban is van lövedék…
Az indíték:
- Az, hogy megegyék, nem merül fel. Nem olyan környék, és nem olyan emberek.
- Az, hogy ürülékével szennyezi a környezetet, ha netán odafészkel, ahol a közvetlen közelben féltett autó, napelem, kisgyerek, kerti bútor, száradó ruhák lehetnek, az igen.
- Az, hogy valaki utálja a gólyákat, vagy lődühe van, mint a csalódott vadásznak, vagy ki akarja próbálni a frissen beszerzett légpuskát, hogy viszi-e a gólyát is?
Tud valaki ilyet az utcában? Akkor szóljon, hogy ne érezzék magukat pellengéren a többiek.”
dr. Déri János – Magyar Állatvédelem