A nemzetközi tacskónapot azért hozták létre, hogy tisztelettel adózzanak ezeknek a kutyáknak, amelyek a legkisebb fajták közé tartoznak. A napot az év leghosszabb napján ünneplik, ezzel tisztelegnek a tacskók testhosszának!
A tacskók már évszázadok óta belopták magukat az emberek szívébe. Eredetileg Németországban tenyésztették őket borzvadászatra, így ezek a kis kutyusok a nevüket a borzot (“dachs”) és a kutyát (“hund”) jelentő két német szóból kapták. Németül a nevet “daaks-hunt”-nak ejtik, ezért a fajtát néha a “doxie” vagy “dachsie” becenévvel illetik. A kutyus csökött kis lábai és hosszú törzse miatt a tacskó “véreb kutya” néven is ismertté vált.
A tacskó
Német eredetű rövid lábú, kis termetű munkavadászkutya, három méret- és szőrváltozata ismert. Méretei: standard, törpe, nyúlász. Szőrváltozatok: rövid, szálkás, hosszú. Színei: fekete-cser, vörös, barna-cser, barna-tíger, fekete-tíger.
A tacskó alapvetően vadászkutya, mindamellett nagyon jól alkalmazkodik a városi tartáshoz is. Kotorékeb, ezért aki erdőközelben tartja tacskóját, annak számolnia kell azzal, hogy elszökhet vadászni. A vadászatban az önállóság a legnagyobb erénye,
ezért az életben is nagyon önálló és akaratos.
Tartása következetességet igényel. Rövid lábai ellenére sportos és mozgékony. Makacs és önfejű természetű.
Az 1972-es müncheni nyári olimpiai játékok hivatalos kabalája egy tacskó, Waldi volt.
Magyarországon a Futrinka Egyesület foglalkozik tacskó fajtamentéssel: magukra hagyott és/vagy esélytelen dakszliknak keresnek gazdát.
Magyar Állatvédelem